Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Déman Pál: Régi magyar templomépítés

lomba Magyarország később kapcsolódik be, valamint abban, hogy a barokk templomművészet szenvedélyes, de teatralitástól sem mentes mozgalmassága a magyar és vele együtt élő népek pszichéjében nem talált mélyről fakadó visszhangra. A Bécs által közvetített „Gezu-stílus" eredeti alakjában Magyarországon inkább csak a kultúrelit művészete maradt. Az a barokk, amely a legszélesebb rétegekhez eljutott, fejlődésében ettől lényegesen elhajlik. A nagy barokktemplomaink többnyire a délnémet-osztrák egyhajós típust variálják, öblös boltozatokkal fedett, tágas terek, kápolnasorokkal, gazdag stukkó- és freskódísszel, dúsan faragott padokkal, szószékekkel, mozgalmas oltárokkal. A magyar temperamentum igyekszik kiküszöbölni a mintaképeiben sokszor túltengő önkényt. A szeszélyes mozgalmasságot ünnepi komolysággal egyesíti, s igen harmonikus templombelsőket hoz létre. A templom külseje egyszerű, kevésbbé erős plasztikával tagolt, mint például az olasz és bécsi iskola alkotásai. A kéttornyos főhomlokzat szinte kizárólagos s a tömegek arányában sokszor mintha román reminiszcenciák kisértenének.