Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Déman Pál: Régi magyar templomépítés

A barokk templomépítés hamarosan eljut a falvakba is. A török által elpusztított templomok mind barokk formákkal épülnek újjá. Ez a barokk azonban más, mint amit eddig megismertünk. Az egyszerűbb nép építészetében nem is lehet a szokásos értelemben stílusokról beszélni. A magyar nép józansága egy, mindig a szükségletekből kiinduló, mondhatnánk tárgyilagos építészetben fejeződik ki, amelynek tradíciói a felsőbb rétegekről átvett formákon túl változatlanul érvényesülnek. A magyar falusi templom magáévá teszi a barokk boltozati és formai rendszerét, átveszi az orgonakarzatot, fülkékkel, sekrestyével bővül, de régi alaprajzi és tömegdiszpozicióját megtartja. S épen ezért talán közelebb áll román elődjeihez, mint a vele egykorú nagy-művészet alkotásaihoz.

A későbarokk, a rokokó ebben a nagy-művészetben Magyarországon rövid idő alatt lejátszódik. Formailag inkább leegyszerűsödést hoz, mint gazdagodást, mintha a klasszicizmus fegyelmét már előre megérezné. Változatosabb, néha elliptikus alaprajzokon kivülbelül szellős, könnyed templomépületek emelkednek nagy mecénások áldozatkészsége nyomán. Ez utóbbi a klasszicizmus korában sem csökken. A copf és empire formáival számos monumentális székesegyház épül fel. E levezetett, másodlagos, helyesebben harmadlagos stílusok korában a vallásos és művészi érzés egysége mindinkább elvész s ezzel a templomi művészetet tápláló erők is csökkennek. Ezzel párhúzamosan azok a nemzeti sajátságok is elenyésznek, amelyek indokolttá teszik az egyes országok művészetének önálló szemléletét. Beteljesedik ezen állítás érvénye a romanticizmus és eklekticizmus korszakaiban: ezekről már itt mondanivalónk nincs.

A múlt emlékeinek megértése pedig vezesse el az olvasót a ma lelkének megértéséhez. Nagyon szomorú volna, ha azok, akik az elmúlt korok templomainak megismerésére és megértésére törekednek, a ma