Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Reményi József: Külföldi irodalmi szemle. A 19-ik század amerikai irodalma
túrfölénye, a művészet és a magasabb társadalmi osztály elszigeteltségének szükségessége annyira uralkodik, hogy kozmikus távlatokat igen nehéz kihámozni műveiből. Viszont nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy bizonyos korlátokon belül, Henry James lélektani felszerelése egyszínvonalú George Meredithével, a világhírű angol pszichológiai regényíróval. A tizenkilencedik század vége felé, mintegy átmenetet képviselve a húszadik század amerikai irodalmának naturalizmusához és pozitívizmusához, O. Henry és Frank Norris egyengették az útat Theodore Dreiserhez, aki Zolára emlékeztető szociális eszmekörében bármennyire ma él, mégis inkább a tizenkilencedik század amerikai íróinak csoportjába tartozik. III. Ebbe a vázlatos ismertetésbe belekapcsolhattam volna más érdemleges irodalmi neveket, amelyek Európában ismeretlenek. Nem tettem meg annál az egyszerű oknál fogva, mert lényegükben ezek az írók és költők a fent említett eszmekor valamelyikét képviselik s a nevek maguk — ma már sokszor ismeretlen nevek az amerikai olvasók előtt is — bizony keveset jelentenek. De jelentőségük az igazán nagv alkotókkal való viszonylatban olyan, mint a magyar irodalomban Tompa Mihály vagy Vajda János relációja Petőfihez vagy Aranyhoz. Azaz: tehetségek, az alkotó szellem őszinte megnyilatkozói, akiknek esetleges modorosságát, olykor megszűkített látókörét valamelyes elkerülhetetlen amerikai provinciálizmussal lehet megmagyarázni, akikről azonban nem lehet elvitatni, hogy a művészetet nemcsak didaktikus szempontok alapján fogták fel, hanem a művészetben rejlő törvények tiszteletbevételével. Nélkülük az újabb amerikai irodalom Jack Londonjai és Upton Sinclairjei és Joseph Hergesheimerjei elképzelhetetlenek volnának, sőt nélkülük elképzelhetetlenek volnának a mai „időszerű" amerikai irodalom olyan nevei, mint Hemingway, Faulkner, Caldwell. Miért? Mert a folytonosság törvénye alapján, amely az irodalomra ép úgy áll, mint minden más életmegnyilatkozásra, logikus az a feltevés, hogy az újabb amerikai írók különb és módosított technikája nem válhatott volna olyan frissé és meggyőzővé, mint amilyenné vált. Ezzel nem azt akarom mondani, hoav a mai amerikai írók és költők nagyszerűbbek a tizenkilencedik