Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Reményi József: Külföldi irodalmi szemle. A 19-ik század amerikai irodalma

kék. Sőt Hans Sachsa sem volt, vagy Tinódi Sebestyénje, szóval, ami esztétikai érték vagy műkedvelő becsvágy észlelhető az európai országok kultúr-múltjában, az hiányzik az amerikai szellemi élet történetéből. S noha kétségtelen, hogy az angol szellemi hagyományok beszivárogtak Amerikába a puritánok segítségével, ezekben a hagyományokban inkább az erkölcsi és vallási szempontok érvényesültek, mint az esztétikai szempontok. Ez érthető. Az úttörők nem érnek rá irodalmat és művészetet teremteni; kultúrájuk a lét gazdasági feltételeinél, az új környezet meghódításával járó körülményeknél fogva az erkölcs és vallás. És ha mindezeket a társadalmi, gazdasági es lélektani nehézségeket figyelembe vesszük, akkor annál csodálatraméltóbb és tiszteletreméltóbb az a valóság, amely a tárgyilagos olvasót és kritikust meggyőzi arról hogy a tizenkilencedik század amerikai irodalma nemcsak kísérletezés, hanem eredmény is.

II.

A tizenkilencedik századot megelőzőleg szépirodalomról alig beszélhetünk. Jonathan Edwards fanatikus prédikációi, Thomas Paine a felvilágosodás racionalizmusából eredő politikai röpiratai és tanulmányai, Benjámin Franklin önéletrajza aligha tartoznak a szépirodalom keretébe. A korai tizenkilencedik század íróit említve Washington Irving „Rip van Winkle"-je és Fenimore Cooper „Bőrharisnyája" ugyancsak messze esnek attól a szépirodalmi alkotástól, amelyet a kritikai ízlés a maga teljességében elfogadhat. A költők (rosszak) vallási témákról verseltek vagy pedig a kiaknázatlan új terület lehetőségeit zengték. Színpadi iradalomról nem szólhatunk. Az amerikai irodalmi alkotások közül a színdarab a leggyengébb s Barrett H. Clark, az amerikai színházi élet szakértője, beismeri, hogy az első érdemleges amerikai színdarabot Eugene O'Neill írta, aki pedig mai író. De amikor Emerson megírta a „The American Scholar"-t vagy Hawthorne az amerikai, sőt világirodalom egyik legkülönb regényét, a „The Scarlet Letter"-t, akkor — az irodalmi fejlődés meglepően rövid időtartama ellenére — az amerikai szellemi élet olyan fejlődést árult el, amely minden vállveregetést, kritikai értelemben vett európai apai jótanácsot fölöslegessé tett. A negyvenes évektől a polgárháborúig az amerikai irodalom ép olyan rohamos fejlődésen esett át, az érté