Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Kézai Béla: Szekfű Gyula: Három nemzedék és az, ami utána következik

elévülés tényét állapította meg. Magyarország „független' állammá lett — mondták, — tehát a közjogi kérdés „megoldódott". Magyarország „nemzeti" állammá lett, a nemzetiségi probléma évszázados tehertételétől megszabadultunk: semmi értelme többé az egyenetlenséget szító rekriminációknak. Senki se gondolt arra akkor, hogy ezeket a problémákat nem mt „oldottuk" meg, hanem megoldották mások, megoldotta a történelem, amely a mi évszázados „nekünk dolgozik az idő" állambölcseleti teóriánk előtt nem komplimentirozhatott tovább. Senki se gondolt arra, hogy ekkor Magyarország hasonlatos lett egy fenéksúlyától, vitorláitól és árbocaitól megfosztott hajóhoz, amely a dühöngő vihar „szabad" martalékául esett. S itt következett be az első kollektív képzavar, itt fakadt fel az új illuzionizmus minden valóságot elborító köde. Éreztük, hogy pehelykönnyűvé váltunk s magunkkal tehetetlen ronccsá lettünk: de mindenki letagadta, hogy létünknek éppen e sarkalatos attribútumaitól való „megszabadíttatásunk" következtében jutottunk válságos helyzetbe s nem elsősorban a területi desintegráció következtében, ami az előbbieknek csak szerves következménye volt. S ugyanakkor, amidőn sarkalatos létproblémáinkra ilyen módon az „elévültség" tényét állapítottuk meg, más oldalról a megmaradt kérdéseinkre s azok megoldására nézve, min pl. a szociális kérdés ügye volt, éppen e képzavar következtében: halasztó végzést hoztunk. A valóságtól s a történelmi logikától való teljes elkanyarodásunk aztán teljessé tette a neobarok szemlélet kialakulását: az őszinteség, a kérdésekkel való szembeszállás bátorságának hiányát, nagy negatívumát elsősorban. S miután a „bűnöket", a „problémákat" sikerült így elintéznünk, nem maradt más hátra, mint csak az a néhány bűnös, az a néhány Pató Pál megbüntetése, akiket aztán ez a közvélemény az „állami javítóintézet"-be utalt. Értenünk kell ezalatt a neonacionálista szemléletet, amelyre az a hivatalos feladat várt, hogy a megállapodott s az így megállapított közszellem otmoszféra-nyomása alatt: a nemzetietlenül gondolkodó elemeket áthasonítsa. Az „úri gondolkodás" e pietisztikus hangulata, amely néha demokratikus nagylelküségi rohamokban is meg-meg nyilvánult, tirádákban a nemzetiségek, a munkásság és a nép felé, tehát ez a pietisztikus hangulat, amely önmagát büntetni nem mervén, felelőtlen Ígéretet tett a javulásra, öntötte el