Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Kézai Béla: Szekfű Gyula: Három nemzedék és az, ami utána következik

SZEKFŰ GYULA:

HÁROM NÉMZEDÉK ÉS AZ, AMI UTÁNA KÖVETKEZIK. 1934.

Valami félelmetes, viharelőtti terhessége van annak a csöndnek, — vagy talán az egész nemzetestül való elszenderedésnek éjfélelőtti fáradtsága az? — ami szinte ólomsúllyal nehezedik most az egész magyar közszellemre. Még az oly erőteljes életjeladások, mint Szekfű Három Nemzedékének a minap megjelent kiegészített kiadása is, — majdnem visszhangtalanul fulladt el ebben a „vacuum hungaricum"-ban. Pedig tizennégy év előtt még úgy tetszett, hogy Szabó Dezső érzelmi felhőszakadása porhanyóvá teszi a magyar parlagot az új gondolatteremtés számára s útjait egyengeti egy tisztultabb, magyarabb, de ugyanakkor az egyetemes igazság talajába radikájt életfelfogás kialakulásának. Sajnos: annyi balvélekedéseink közepeit: ez a hitünk is „vétkes illúziónak" bizonyult. Mert egy-két fiatal hangot kivéve s eay-két tisztelettel félreálló megnyilatkozástól eltekintve, amelyek Szekfű megállapításainak kommentár nélküli ismétlésével, egyszerűen kereket oldottak az állásfoglalás elől — néma csend fogadta e tetemre hívó könyvet. Nyoma sincs a másfélévtized előtti oly hangos tiltakozásnak, ami az akkor még győzelmesen uralkodó s három forradalmat is túlélő közfelfogás berkeiből felhangzott. Nem kevésbbé kimaradtak a hozsannák is, jeléül annak, hogy a látszólagos „konszolidáció" s a felszínes erőgyarapodás möcjött, a hanyatlás lejtőjén sokkal mélyebbre csúsztunk s eqy kollektív életközöny martalékáúl esvén, immár a nemzeti élet-halál sarkalatos kérdései se foglalkoztatnak többé. A felemelkedés útjára lépnünk nincs erőnk, egy egész nemzetet egybefogó életavónás elvégzésére még sok a rejtett gőgünk. Csak mintha lapuló kuvasz módjára a bűntudat álarcát vettük volna magunkra: egyszerűen kitértünk Szekfű Gyula morális és szellemi tekintélyének, emberi egyedülvalóságában is oly impozáns nyomása elől. Hallottunk aztán olyan véleményt is, amely az általános csöndet a „hallgatva helyeslők" nagy számával magyarázta. Mintha az ország értelmiségének..