Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle. Janus Pannonius magyarul

MAGYAR IRODALMI SZEMLE

JANUS PANNONIUS MAGYARUL

Berczeli A. Károly fordításai, Fógel József elősza vával. Szeged, 1934. Prometheus-kiadás.

Részben a pécsi Janus Pannonius Társaságnak köszönhető, hogy megindult az érdeklődés a maavar humanisták irodalma iránt. Ennek az érdeklődésnek érdekes, tiszta hulláma ez a könyv is.

Janus Pannonius Hunyadi Mátyás és Vitéz János magyar reneszánszának zsengéje. Irodalomtörténeteink eddig éppen csak, hogy emlegették, a nagy közönségben pedig csupán homályos kép élt róla. Most már láthatjuk, hogy Balassa Bálint előtt is volt magyar lírikus, bár latinul élt s bár lírai lénye csaknem csirájában elpusztult. De ez a csira, ez a keménylevelű kis virágbimbó gazdag lehetőségekről beszél.

Ifjúságát Olaszországban töltötte és örök sóvárgás élt benne az olasz kultúra iránt. Költővé méais a m agyar föld tette, ha nem jön haza: örökre utánzó marad.

„Ezt a csomó epigrámmát küldöm a mély Duna mellől, hol csupa jég a határ s zajlik a víz komoran.

Gyönge sorok, de azért ne csodálkozz rajtuk! e föld itt barbárabb s ez is úgy érzik a műveimen.

Hidd el, a környezet is befolyásolhatja a költőt s az, hogy hol született, érzik a vers ütemén."

Úgy küldte e sorokat Csezmiczei János, mint panaszt, pedig éppen az a „barbárabb föld" színezte egyéniségét eredetivé. Ez a keserű-nehéz honi élmény húzta őt le a felszín csillogó közhelyeitől az embert* mélységekbe. A latin kultúra gazdagságban jelentéktelen színutánzó maradt volna. Itthon azonban, mélyen fölrázta az emberi fájdalom s költővé tette.

Ez az idézet annyiból is igen érdekes, hogy fölfedezte a környezet hatását az irodalomra. Nagyszerű intellektuális villanás ez s Janus Pannonius költészete tele van ilyenekkel. Ezért is sze