Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Fekete Lajos: A versek Juliája
A VERSEK JÚLIÁJA Most messze vagy. Verébzsongással bélelt szobánk üres. Csak fáradt este tiér meg egy vadmadár, mely éles fegyverek kilőtt golyói közt csapong, remeg, hogy megtalálja az utat haza. — Aztán a fészek pihéire kókad s a tolla közt megalvadt vércsomókat csak csipegeti csendes megadással. Igen. Egy morzsa. Hogy leszálltam érte egy kenyérirígy golyó balszárnyamat kicsit horzsolta; itt, tőben elérte... Se baj! Csak fészkem ne volna kietlen verébzsongással borogatnánk ketten a lőtt sebet, mely úgy fáj a magányban. Ó, merre vagy hát versek Júliája? Dalom, hírem, nagy örömem világa milyen parányi, hogyha messze vagy. Az őszreintő szél most itt dudál a hegyek felett s hajlékunk felett, mely a legszomorúbb fészek most Budán ... Jaj, messze vagy! Verébzsongással bélelt szobánk üres. Csak fáradt este tér meg eqy vadmadár, mely éles fegyverek kilőtt golyói közt csapong, remeg, hogy megkeresse az utat haza... FEKETE LAJOS
