Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Haltenberger Ince: Schlichter tanár úr

SCHLICHTER TANÁR

ÜR

Üj tanárt kaptunk. Eddig még egyáltalán nem tanított a mi iskolánkban és az is lehet, hogy vidékről1 jött fel ide Pestre. Nem tudtunk róla semmi közelebbit, de nem is nagyon érdekelt minket, mert a nagyvakáció utáni első napon az iskola ügyeivel nem sokat törődtünk s a tanáraink sem tekintették még komolynak ezt a napot. Az első két órán alig esett még szó arról, amit majd tanítani fognak, hanem inkább beszélgetéssel telt az idő. Nyolc óra előtt és a tizpercekben pedig, a padok és a katedra közötti kis térségen gyűlt össze az egész osztály és ott tartottuk a beszámolót. Egyszerre beszélt minden fiú és az eqvik túl akarta kiabálni a másikat, ami sikerült is, de persze alig lehetett valamit megérteni az egészből. Verekedés is volt mindjárt az első nap. Davidovics és König ott folytatták, ahol tavaly abbahagyták. König azért egy marha. Mindenért megsértődik, de a legjobban Dávidnak ugrik. (Dávid a Davidovics suli neve.) Most is azért volt az egész, mert mikor König elmesélte, hogy ő hogyan nyaralt a Balatonon, — akkor Dávid azt mondta, hogy az semmi — és utánozta Königet, egészen úgy tudott beszélni mint ő, — mert ő meg Grönlandon nyaralt. — Könignek gazdag volt az apja, nagy üzletük volt a Bálvány-uccán, Dávidnak pedig a Király-utca környékén működött a papája. A verekedés után azt mondta Dávid, hogy nem szereti, hogy a König mindég úgy henceg, mert abban még nincs semmi, ha valaki a Balatonnál nyarai, de abban már van valami, ahogy ez a majom, — a König -— elmondja. — Hát igaz is volt.

Már lecsengették a tizpercet, de még mindég együtt volt az osztály a katedra előtt, csak Péter Feri, a Hófehérke ült a helyén. Azelőtt kisasszonynak is hívtuk, de most már Hófehérke mindég a neve, mert olyan, mint egy lány — és az arca fehér és két piros rózsa van rajta.

Én nem is tudom, hogy voltam vele. Furcsa fiú volt. Mindég pontos volt, pedig kint lakott Szentlőrincen és mindennap onnan jött be vonattal. A nagyapjánál lakott, aki már nagyon öreg volt. Hogy már nagyon öreg, azt véletlenül tudtam meg, mikor egyszer tiz-