Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Somfay Margit: Csak Móric házassága
— Fekete halál... Csák Móricnak senki sem állta útját, amikor kirohant a nádori palotából. A budai domonkosok házának kapus frátere pedig egyetlen szó nélkül beengedte. A másnap érkező nyulakszigeti apácáknak sem akadékoskodott még egyetlenegy egy szó erejéig sem, a palotában senki. Vihették Csák Móricnét azzal a sürgősséggel, ahogyan akarták. Hosszú hónapok után Csák Móricné meggyógyultan és ismét a barnafehér apácaruhában ült a nyulakszigeti kolostor kertjében és egyik apácatársnőjével, a rokonasszony I. Csák bán özvegyével, nemrég volt megpróbáltatásáról beszélgetett: — Soha nem lennék ezután kishitű. Láttam a magam sorsán, hogy mily hatalmas úr az Isten. Nem történhet meg az, ami akarata ellen van. Még az utolsó percben is, még a percnek egy szemrebbenésnyi idejében is tud segíteni. Ami velem történt, az olyan, mint a csuda: megmentett az apám hatalma alól, megmentett egy bűnös erőkkel felgerjesztett szerelem alól és megmentett egy szörnyű testi haláltól. Csák bán özvegye jámboran bólintott. — Hatalmas úr az Isten! SOMFAY MARGIT.
