Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Somfay Margit: Csak Móric házassága
Csák Móric azt mondta, amit neki Amadé mondott,, mikor eléje hurcolták. — Azt akarják, hogy a régi életünket folytassuk. Csák Móricné nemre rázta a fejét. Csák Móric halkan mondta: — Én sem akarom. A titkos kémlelőlyukon állandóan figyelték őket Amadé megbízottai. Amadét majd szétvetette az indulat, mikor mindegyre azt jelentették neki: — Móric úr őkegvelme imádkozik. A felesége őkegyelme alszik, vagy megfordítva. — Móric úr aludni tért. Csákné térdenállva imádkozik. A fekhelyet megosztották egymásközött, de úgy, hogy amikor az egyik pihent, a másik ébren volt. Az ételt elfogyasztották. A borhoz nem nyúltak. Pedig a borban volt Amadé nádor legfőbb reménysége. Csodaszert tett bele a palota ezermestere. Olyan cseppeket, amely még a halottban is felkavarja a vért és nem engedi másra gondolni, csak szerelemre.. De ha nem isznak belőle?! Amadé egy hét után maga elé vezettette a lányát.. Először jól lehordta, aztán megkérdezte tőle: — Mért nem szereted az uradat?-— Szeretem. — Te vagy eszelős, vagy én? — kérdezte erre nagy méreggel a nádor. — Ha szereted, akkor mért nem élsz vele? — Lemondtunk egymásról és Krisztushoz szegődtünk testtel-lélekkel. Amadé nem volt híve a sok beszédnek. Rövid utón akart mindig célhoz jutni. Egyenesen megkérdezte:' — Visszatérsz hozzá, vagy nem? — Nem. — mondta határozottan az Amadé-lány. A három cselédasszony mindennap friss ruhát adott Csák Móricnéra és mindennap kicsinosította, hogy férfiszemnek tetszetős legyen. Csák Móricot meg naponta asztalához hívatta Amadé. Finom pecsenyék, nehéz borok kerültek az asztalra. Amadé így bíztatta időnként Csákot: — Igyál! Most vitéz vagy, nem barát. Addig mesterkedett, míg egyszer sikerült a varázscseppeket Csák Móriccal egy pohár borban megitatni. Mikor Csák Móric letette az üres poharat, Amadé nagyot ütött az asztalra: — Vége a szerzetesi életednek, Móric! Csák Móric szelíd tekintettel nézett az apósára. &
