Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Kossányi József: Mint erdei madarak
végig ... valahogy úgy érezte, hogy egyenesedik, nő és telik a teste és olyan szép fehér ruha rája, mint az angyalokra és akkor azt mondta Jézus és a hangja tiszta zengő volt és jól hallatszott: — Gyere és ülj az én jobbom felől. És felment, egyenes felment a lépcsőn és leült a trónusra. És a Megváltó föléje tartotta két sebes tenyerét, mintha megáldaná, úgy tartotta föléje és a muzsikáló fazék halkan, csak halkan zümmögött, mint a muzsika... mintha fésűn finom selyempapíron, ahogy zümmögni lehet úgy... és akkor elmúlt felőle minden. TÖRÖK SÁNDOR. MINT ERDEI MADARAK Nótás patakok szőkéinek bennem és nem öregszem meg soha. Már virággal a szívemen járok zöld dombokon és szép estéli tájon. Minden ablakot szélesen kitárok, ha pitypalatty szól, vagy messzi pásztorsíp. Boldog vagyok és ragyogó, mint fiatal nyírfák aranyos hajnali fényben. A béke és öröm öielkezve járnak végtelen, szíves portámon: húsvéti barkával az egyik, tüzes borral, szerelmes szóval a másik. És szeret az ég és szeret a föld; nagy szeráfi álmok, zsíros búzaföldek, szerelmes lángok. Már virággal a szívemen járok és fütyörészek, mint erdei madarak s félelem nélkül élek e nagyhomályú korban ... KOSSÁNYI JÓZSEF.
