Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Kodolányi János: Lovagi szerelem
Másnap előleget kért az adókra. Az aligazgató csodálkozva adta át a pénzt, mert nem akarta elhinni a lehetetlent: Don Quijote előleget kér... Kábultan dolgozott egész nap. A lány jelentős pillantásokat vetett rá s ilyenkor a lovag úgy érezte, elhal minden tagja és szíve magasztos tűzzel telik meg. Szelíden s reszketve simogatta meg egy óvatlan pillanatban a leány fejét s ujjai alatt érezve kemény és sima fekete haját, a haj ruganyosságát, elhomályosult a szeme. Délben hazarohant, s újra elküldte Sanchot a zálogházba. Csakhamar görnyedve jött a szolga a súlyos ócskavasak alatt s az egész ház élénk csodálata közben nyomakodott be a szűk lakásba. — Pfü, az árgyélusát, — mondta, ledobva a páncélt és a pajzsot a padlóra. De nehéz ez a rozsdás vas! Don Quijote azonnal öltözködéshez látott. Fegyvernőke segítségével magára öltötte a mellvértet, a combvasakat, karvédőket, vaskeztyűt és végül fejébe nyomva a sisakját is, tükör elé állott. Egészen más embernek érezte magát! Mikor már jó későre járt az idő, mellékuccákon és sikátorokon át megindultak a havas télben Mária ablaka alá. Megálltak egy háromemeletes palota előtt s meghangolták gitárjaikat. Aztán fejét negédesen hátravetve, a hangszert könyökéhez csípőjéhez szorítva, Don Quijote belekapott a hurokba és Sancho Pansa is követte a példát. Kisérni kezdte a lovagot. Kissé hamisan és sántán ugyan, mint afféle egyszerű spanyol paraszt, de annál lelkesebben. S a nemes lovag, akire egy sarki gázlámpa vetett világosságot és dicsfénybe vonta sisakos fejét, a kavargó hóesésben érces, bő, férfias hangon énekelni kezdett: Megcsapta arcom dús olajfa-illat S narancsvirágok színe a szemem. Rámnevetett ma minden égi csillag S a lelkem ring most messzi tengeren... Érezte, hogy a vers nem egészen kifogástalan s régi verselőképessége kissé cserbenhagyta már, de a hibákat hanggal és érzéssel pótolta. Ebben segített neki Sancho, aki hazagondolt s elbőgte magát meghatottságában, mint az idegen mezőn felejtett barom. A dal visszahangzott a csendes városban, valahol ki
