Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Darkó István: Fekete szivárvány
mondott, hanem annak is az apját. Lentrűl hozta őt a breznói uraság, akinek a Sajó mellett, a síkon is szép földjei voltak és onnan hozta nagy hosszú, rézgombos pásztorbottal a nagyapádat, vagy annak is az apját. Magas, pipás ember volt az öreg, akit idehozott a Gyömbér környékére az uraság, az értett csak a juhokhoz. Fekete ruhája volt, kivágott, gombbal díszített csizmában járt, sallangos zacskó csüngött ki a nadrágja zsebéből. Kedvelte is őt az uraság. Nem tudott az másképp, csak magyarul az öreg, itt az emberek nagyon megcsudáiták. Amikor az uraság meghalt, eloszlott a birtok, a kisebb birtok a hegyek között, de akkor is itt maradt az öreg, a nagyapa, mert már megszokta a hegyeket. Tehette is, hogy itt maradjon, sok juhot, házat, pénzt kapott az uraság után és azontúl a maga urasága lehetett. Ilyen volt az öreg, fejezte be az apja s most Gyurkó csodálva tapasztalta, hogy innen lehet az ő egyszeribe feltámadt baja ezekkel a falusiakkal a kozsuk miatt. Hát hiszen annyi még maradt, mondta az apja egyszer, hogy minket is Kovácsnak hívnak. A katonaságnál majd beszélni is megtanulhatsz, ahogy én megtanultam. Nem, nem is a nagyapja, se annak az apja, hanem még talán annak is a nagyapja lehetett, akit az uraság idehozott, mert elfelejteni a beszédet, ahhoz több idő kell. Csakhogy ő már erről semmi bizonyosat sem tud. Nézte a tanácskozást és nem nagyon értette a dolgot. Fegyverekről tanácskoztak, tőle is kérdezősködtek. Ilyenkor bólogatott, felelt, amit tudott és azt mondogatta: Hejj. örült annak, amikor felálltak és a tanító kiadta a parancsot, hogy a templomba mennek. Az utcán az emberek, az asszonyok és a gyerekek körülvették őket és zajongva mentek velük. Gyurkó most azt látta, hogy őt is tanácsbelinek nézik az emberek. Erre egy kicsit büszke is lett. Bolond szabó, hát persze, hogy ehhez a néphez tartozik ő. Minek ilyesmit kérdezgetni az embertől? IV. A templomban szokás szerint sokat énekeltek. Gyurkó hátra húzódott, a férfiak csoportja mögé. Nagy énekes hangok áradtak, nőttek és ömöltek a mellében. Maga is elcsodálkozott azon, hogy milyen
