Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Szabó Lőrinc válogatott verseiből (Vasárnap. Láz. Magány)

Félek; nem merem betakarni és nem merek ránézni sem.

Futok előle s érzem: üldöz szakállasán és körmösen.

MAGÁNY

Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerített és szólt: „Ennyi vagy!" Hordom az élet bőrét, burkomat, s látom, mindenki páncélt hord magán.

A mindenségből furcsa kivonat: millió véletlenből összegyűltem, de már megszületve elkülönültem s most magány vagyok s új magányra mag.

Gyümölcs vagyok magamban, idegenben. Úgy vénülök, mintha kis életemben át kéne élnem az egész világot.

Nap, föld, eső voltam, most alma, várok: várom, hogy a halál kezébe vesz s lehámozza rólam az életet.