Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Szabó Lőrinc válogatott verseiből (Vasárnap. Láz. Magány)

túl kötelességen s reményen egészen jól érzem magam: holnapig már nincs mit csinálni, örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam, hajszolt és megcsalt a remény: reménytelenül, megnyugodva heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen, embertelen semmittevés, hogy szinte fáj, hogy jön a holnap s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, — de mire kimondom, már tűnik is a fájdalom, nincs tegnap, nincs igazi holnap ezen a gyönyörű napon, —

s egyszerre, boldogan, felugróm, hogyne! hisz már érezni, hogy körülbelül kész van a vers is, amit a fejem forgatott:

kész a vers! és pénzt adnak érte! Rendben van! És megyek tovább: Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, gyönyörű világ!

LÁZ

A fény kiszaladt a szeméből — Szem, boszorka szeme, ne bánts!

Füvek lobogtak a hajában s a haja most zörgő bogáncs.

Alszik. Megnőtt szakálla, körme, Hét napja alszik. Tán nem él.

Különös szagú lett a bőre s az arca ráncos denevér.