Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Szabó Lőrinc válogatott verseiből (Vasárnap. Láz. Magány)
SZABÓ LŐRINC VÁLOGATOTT VERSEIBŐL VASÁRNAP Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket, Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek! Jó reggelt! — mondom jobbra-balra, minden virágnak köszönök, látogatóban vagyok én itt ezer kis ismerős között. Köszöngetek és fütyörészek, minden szép, minden érdekel. Pedig tegnap, szombaton este, de szomorún aludtam el! Egész nap pénz után szaladtam, a remény, mint a nap, fogyott, Mi lesz? — kérdeztem és gyűlöltem ami jön, a vasárnapot: míg volt remény, mindent gyűlöltem, és nem jött pénz, és este lett. Aztán az éj ezer virággal hímezte ki a réteket, s most itt vagyok az Ördögormon, ünnep van, pénz nem lesz ma se, nézem, hogy ring sárgán a zöldben a gyermekláncfű tengere, nézem a felhőt, lent a csárdát, a hátán hempergő csikót, s hogy egy galyon, mint szürke gyöngyöt, hogy viszi nagy hasát a pók, és letelepszem, és az erdő mint zöld város tolong körül, s kívül az emberi világon, minden társadalmon kívül,
