Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Képzőművészeti rovat - Ártinger Imre: Budapesti képzőművészeti kiállítások "1934"

ja erős festői ösztöneinél fogva kialakítani a maga ép formavilágát. — A szobrászok közül Beck Andrásnak van helyes plasztikai érzéke és formáló ereje. Komoly készültsége egyelőre inkább a részletekben látható, azonban a szobraiban rejlő komoly felfogás azt a hitet kelti, hogy rövidesen képes lesz a maga elé tűzött feladatok hiánytalan megoldására is.

A KÉPZŐMŰVÉSZEK ÚJ TÁRSASÁGÁNAK (K. U. T.) KIÁLLÍTÁSA

Ezt a kiállítást a Társaság kebelében lezajlott heves harcok előzték meg. A KÚT művészeinek egy része, főleg a fiatalabbak, indokolatlannak tartották azt a szelekciót, amely a KUT-on belül történt az „1934" címen rendezett kiállítással, minthogy ennek résztvevői egyúttal mindnyájan a KÚT tagjai is. Capitis diminuciót éreztek tehát abban, hogy társaik, az idősebbek, nem a KÚT rendes évi kiállításán vettek részt, hanem elkülönülten mutatkoztak be. Az elégedetlenkedők nézetét nem tudjuk osztani, mert hisz egy együttes kiállítás a jogosult résztvevők nagy száma miatt nem lett volna alkalmas arra, hogy az arra érdemesek a Nemzeti szalon aránylag kis termeiben gazdagabb termésüket mutathassák be, vagy pedig az lett volna a helyzet, hogy a fiatalabbak szükségképen háttérbe szorultak volna. Talán ezek a szempontok csillapították le a háborgókat és kapcsolták ki azokat a mozzanatokat, amelyek már-már azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy szétrobbantják a KUT-at, ezt a szépmúltú és komoly rendeltetésű művésztársaságot. A vélt sérelmek eloszlatása az egyetlen, művészekhez méltó módon sikerült: az „1934" kiállításán résztvett művészek a KÚT idei kiállítását teljesen átengedték a fiatalabbaknak, akik felvonulásukat egy kissé ellentüntetésnek,, sőt erőpróbának szánták.

Az erőpróba kimenetele nem lehet kétséges. Ott javarészt kialakult értékek vitathatatlan eredményei szóltak hozzánk, itt még vitatható értékek kialakulatlan eredményeinek voltunk tanúi. Elismerjük, hogy legtöbbjük szándékának etikus, sőt korszerű voltában nincs okunk kételkedni, de a korszerűségnek nem szabad sem az olasz klasszicizmus, sem a másolt francia iskola bélyegét túlságosan magán viselnie. Ezek a művészek, akik a Szinyei-fiatalok és az „1934" mű