Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Képzőművészeti rovat - Sámán András: Ars Hungarica

hogy a küzdelem a magyar szellem győzelmével fog a legjelentősebb fiataloknál végződni. Könyve mégis, eredendő hibája és világnézleti kuszáltsága mellett is, koncepciózus, találékony és a legderekabb előőrse az új művészetet ismertető irodalomnak. Ahol helyesen ítélt, ott kitűnő ösztönéé az érdem, ahol értékítéleteiben tévedett, ott korát és a maga zűrös világnézetét terheli a felelősség.

Úgy látszik, hogy az a nyilvánvaló értékkialakulás, amely Berény-Szőnyiék nemzedékét mostanában az élre emelte, nagyobb édeklődést vált ki művészetük iránt az esztétikusokból is. Művészetük mindinkább kitűnő méltatókra talál, a szempontok egyszerűsödnek s az ítélkezési káoszban valahogy rend teremtődik. Ez a cél indíthatta mintegy másfél évvel ezelőtt G e n t h o n Istvánt is arra, hogy Ars H u n g a - t i c a címen monográfia-sorozatot kezdjen, mely az új művészet legkülömbjeinek helyét kívánja a maavar szellemi életben kijelölni. A művészi Ítélkezés egész séges kialakításában nagy jelentőségűnek látjuk az Ars Hungaricát, melynek programmját az új szerkesztő, Árt inger Imre, azzal a szerencsés ötlettel bővítetne, hogy a sorozatot monografikus magyar művészettörténetté akarja fejleszteni, még pedig olyanformán, hogy elsősorban az élő művészekkel foglalkoznak a kötetek s csak azután mutatódik majd be a ma művészetszemléletén keresztül a múlt művészete is. Az eddigi kötetek a munkatársak nagyjában hasonló szempontjairól, de metodológiai külömbözőségéről tanúskodnak. Ahhoz, hogy Á r t i n g e r célkitűzése szerint e monográfiákból „a magyar művészet bölcseletének egységes szemléletű körvonalai bontakozzanak ki", — a mostani tanulmányok nem sok reményt nyújtanak. De mindenképen alkalmasak arra, hogy nem nagyon bő termésű művészeti irodalmunkat friss vérkeringéssel lássák el és hogy a közönséa művészi nevelésében döntő szerepet játszanak.

A sorozat B e r n á t h Aurél minden izében kiforrott művészetének ismertetésével indult meg. Bernáth finom színlátásának, majd férfias erővel mély fényben tüzelő képeinek, kompozíciójuk szilárdságának és témaköre változatosságának taglalására a fiatal művészettörténész-gárda leghozzáértőbb tagja, G e n t h o n István vállalkozott. Előkelő írásmódja, kifejezéseinek szabatossága és az az igyekezet, hogy mondaniva