Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Képzőművészeti rovat - Sámán András: Ars Hungarica

hogy a küzdelem a magyar szellem győzelmével fog a legjelentősebb fiataloknál végződni. Könyve mégis, eredendő hibája és világnézleti kuszáltsága mellett is, koncepciózus, találékony és a legderekabb előőrse az új művészetet ismertető irodalomnak. Ahol helyesen ítélt, ott kitűnő ösztönéé az érdem, ahol értékítéle­teiben tévedett, ott korát és a maga zűrös világnéze­tét terheli a felelősség. Úgy látszik, hogy az a nyilvánvaló értékkialakulás, amely Berény-Szőnyiék nemzedékét mostaná­ban az élre emelte, nagyobb édeklődést vált ki mű­vészetük iránt az esztétikusokból is. Művészetük mind­inkább kitűnő méltatókra talál, a szempontok egysze­rűsödnek s az ítélkezési káoszban valahogy rend te­remtődik. Ez a cél indíthatta mintegy másfél évvel ez­előtt G e n t h o n Istvánt is arra, hogy Ars H u n g a - t i c a címen monográfia-sorozatot kezdjen, mely az új művészet legkülömbjeinek helyét kívánja a maavar szellemi életben kijelölni. A művészi Ítélkezés egész séges kialakításában nagy jelentőségűnek látjuk az Ars Hungaricát, melynek programmját az új szerkesztő, Árt inger Imre, azzal a szerencsés ötlettel bővítet­ne, hogy a sorozatot monografikus magyar művészet­történetté akarja fejleszteni, még pedig olyanformán, hogy elsősorban az élő művészekkel foglalkoznak a kötetek s csak azután mutatódik majd be a ma mű­vészetszemléletén keresztül a múlt művészete is. Az eddigi kötetek a munkatársak nagyjában hasonló szempontjairól, de metodológiai külömbözőségéről ta­núskodnak. Ahhoz, hogy Á r t i n g e r célkitűzése sze­rint e monográfiákból „a magyar művészet bölcsele­tének egységes szemléletű körvonalai bontakozzanak ki", — a mostani tanulmányok nem sok reményt nyúj­tanak. De mindenképen alkalmasak arra, hogy nem na­gyon bő termésű művészeti irodalmunkat friss vérke­ringéssel lássák el és hogy a közönséa művészi ne­velésében döntő szerepet játszanak. A sorozat B e r n á t h Aurél minden izében kiforrott művészetének ismertetésével indult meg. Bernáth fi­nom színlátásának, majd férfias erővel mély fényben tüzelő képeinek, kompozíciójuk szilárdságának és té­maköre változatosságának taglalására a fiatal művé­szettörténész-gárda leghozzáértőbb tagja, G e n t h o n István vállalkozott. Előkelő írásmódja, kifejezéseinek szabatossága és az az igyekezet, hogy mondaniva­

Next

/
Thumbnails
Contents