Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Képzőművészeti rovat - Sámán András: Ars Hungarica

lóit minden fölösleges retorikától mentesítse, kellemes, de mégsem könnyű olvasmánnyá teszi könyvét. Sorain érezhető, hogy nem pusztán elméleti elgondolás vettette őket papirosra, hanem Bernét művészetének hiánytalan megértése keltette életre. A modern művészet irány-útvesztőiben való tájékozottsága és általános fejlődéstörténeti biztonsága lehetővé tették neki, hogy Bernáth Aurél kimelekedő egyéniségét és vitatlan értékeit úgy állítsa be a magyar s egyúttal az európai művészetbe, ahogy az érdemének megfelel. Kár, hogy művészetlemzésén keresztül a művészen kívül az embert is nem hozta közelebb hozzánk. Ha kimerítőbb tanulmányra szánta volna magát, bizonyára lendületesebbé oldódott volna fel nem egy oldala és maradandóbb benyomást hagyott volna hátra Bernáthról. Könyve azonban így is kitűnő nívójú, amelynek tömör egységét csak az utolsó inkoherens rész bontja meg.

A magyar művészet egyik legérdekesebb alakját, E g r y Józsefet, Á r t i n g e r Imre ismerteti. írása eléggé újszerű kísérlet a magyar művészeti irodalomban. Egyrészt fogalmi nyelvre akarja fordítani a festészet sun generis tartalmát és nyelvét, másrészt' pedig Egry pszihikumából kívánja levezetni művészetének sajátosságait. A másfélíves tanulmány nyilvánvalóan nem oldhatta meg hiánytalanul ezt a két feladatot. A magyar művészeti irodalom még nem tisztázta végérvényesen a festészettechnikai alapfogalmakat, a megszokott szakkifejezések legtöbbször még nem félreérthetetlen egyértelmű szavakban kerülnek az irodalomba. Ártingernél is sokhelyütt érezhető a küzködés az egyértelműségért, de könyvének egyik főérdeme, hogy a festészet legnehezebben hozzáférhető problémáihoz is azzal a szándékkal nyúl, hogy az elburjánzott művészetirodalom fogalmi zűrzavarába rendet vigyen. E kísérlet követésre vár s talán a sorozat munkatársainak együttműködése megteremti azt a képzőművészeti esszényelvet, amelynek egyértelműsége alkalmas lesz arra, hogy a művészeti tanulmányok a nagyközönség részére is legalább olyan hozzáférhetők legyenek, mint az irodalmiak. Eory művészetének fogalmi érzékeltetésében tehát nem egészen sikerült Ártinger munkája. A mester lelki konstitúciójának elemzésével adott maavarázata azonban meggyőző. Egyes megállapításaira az idő aligha fog rácáfolni. Emellett festészet-technikai magyarázatai is nagyban