Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából

MAGYAR ÍRÓ AMERIKAI NAPLÓJÁBÓL

Amerikában, ahol a méreteket a gyorsaság meg tudja rövidíteni, de nem tudja megszüntetni, viszont, ahol a csendnek alig van mélysége s alig van magassága, a magyar betűnek körülbelül olyan a szerepe, mintha a csend a gyorsaságot meg akarná állítani. A magyar betű, ha valóban a teremtő szellem szolgálatában áll, itt a mindenségtől elcsent rejtély, amely a gyakorlati valóság zajába belesóhajt a megértés reménytelenségével s a remény dacával. Itt a magyar betű nemcsak az esztétikai szempontoktól alátámasztott Mű lelkiismerete és megalkotója, hanem az ismeretlen erőktől megteremtett vagy azokból kialakult Egyetemes Műnek visszhangja, amelyben a Lélek csakugyan ráismer önmaaára. Megértik-e odahaza, hogy mit jelent magyarul regényt írni vagy verset írni Amerikában? Vájjon sor kerül-e egvszer odahaza arra a meggyőződésre, hogy az Amerikából hazaküldött magyar költeményt vagy elbeszélést nem lehet pusztán a kávéházi okoskodás vagy akadémiai. nagyképűség.szemüvegén át megítélni, hanem; meg kell látni benne és ki kell hallani belőle az ének magyar csökönyösségét, amely a tátongó csendből kiemeli a formát s a lényeget? Aki itt magyarul alkot, az nem elnézést vár hazulról, hanem olyan természetű emberi megértést és kritikai tárgyilagosságot, amely méltó az Amerikában életrekelt magyar dal esztétikai jelentőségének erkölcsi tartalmához. Ha már a magyar csend nem kap megértést az amerikai zajtól és sebességtől legalább odahaza ne legyenek siketek azok, akiknek a magyar szó többet jelent az érdek frázisánál és akiknek örülniök kellene, hoav az amerikai élet expresszvonata nem gázolta el a magyar csend sóhaját és költői hangját.

*

Az itteni irodalmi színház megkért, hogy Gorkij „Éjieli Menedékhelyének műsora elé rövid ismertetést írjak. Megtettem, s mialatt a darab jelentőségét sűrítő angol szavak írógépemről a fehér papírra estek, lappangva és ásítozva, szomorúan és dühhel az az érzés foalalkoztatta öntudatalatti énemet, hogy miért kapaszkodnak még mindig belém a magyar