Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Színház - Ö.: Barlangvasút és tisztelt ház - Ö-n: Giuditta, Lehár Ferenc műve, színre került a pesti Operában

Mendelt ... ki emlékszik még Odry, Lyon tea rabbijára? Csathó Kálmán rendezése elsőrangú — nem az ő hibája, ha az anyaga nem fedi az ő elgondolásait. A színpad teljes illúziót ad, méltó a Nemzeti Színház hagyományaihoz. ö.

BARLANGVASÚT ÉS TISZTELT HÁZ.

(Pesti Magyar Színház.)

A Barlangvasutat hamar bezárták. Nem volt utasa, pedig Faragó Sándor, volt szlovenszkói újságíró ezúttal sokkal többet érdemelt volna. A sors kegyetlen játéka megcsúfolta a szerző által beiktatott fájdalmas mondatot: „aki alul van, az sohasem kerülhet föl". A darabjának ez a vezérmotivuma. Kár, mert nem áll fenn ez a tétel, dacára, hogy az emberektől nincs mit várnunk, kár Faragó Sándor tehetségének ez a bukás. Igazán nem érdemelte meg. Remélhetőleg legközelebb több szerencséje lesz, mert a tehetségét mégsem lehet a „haveroknak" hogy pesti jargonban mondják, — elsikkasztani. A barlangvasut sárkánymozdonyának vágyódásai új színeket fognak kapni, symbolisztikus értelme másként kerül majd elénk, amikor nem fogják rá a „liliom!" mását és a színház is, amely lelkesen állott a szerző mellé, nem hibázza el a szereposztást, amely nemhogy segítette volna szerzői, de elbuktatta. Sem Ráday, sem Dán Etelka nem volt a helyén. A kisebb, de fontos szerepek sem voltak a legjobb kezekben. Pedig ez a színház hemzseg a sok igazgatótól és rendezőtől Talán ez a baj.

Tisztelt Ház! Biller Irén hazajött Amerikából és Vadnay László (szöveg), Márkus Alfréd (zene), Békeffi István (versek) szerzőit diadalhoz segítette; igy is illik. Ha valaki 3 év után hazajön Amerikából és visszahozza a honvágy és ismét viszszamegy, az ne járjon itthon másként, mint a siker virágos útjain. A fenti három szerző munkája teljesen fedi a mai közönség megmásíthatlan igényét — a szöveg mulatságos, vidám, a zeneszámok dallamosak, a versek jók és Biller Irén csupa báj és kellem — tehetség — befejezett művészi teljesítmény. Töretlenül harcol a férfiért és valószínűvé teszi azt a lehetetlen ötletet, hogy bele kiabál a Tisztelt Ház ülésébe és annak a férfinek a képviselői beszédébe, akiért harcba megy, míg végre eljut a nászútig, mindnyájunk legnagyobb örömére. Mert Biller Irén olyan őszintén szenved, táncol, énekel, viccel, sír a férfiért, hogy mindent meg kell bocsátanunk. A darab befejezése olyan ötletes, a megoldás bohózatilag olyan frappáns, hogy a szerző ezért külön megérdemli a sikert. A színház igazgatósága teljes en garde-dal állt a szerzők és a színészek mellé. Megérdemlik a sikert, ö.

GIUDITTA, Lehár Ferenc műve, színre került a pesti Operában.

Az ünnep, amely Lehár zsenijének szólott, a Giuditta előadása alkalmával, erős bizonyítéka annak, hogy Lehár munkáinak kulturális jelentősége túlnő már ma is a jelen időkön. Lehár a mai idők Offenbachja, öreg Strauss Jánosa, akitől minden művén keresztül remekbecsű értéket kap a közönség és a zenei irodalom. A „Giuditta" szövegkönyve dr. Fritz Löhner és Paul Knopler munkája, valljuk meg, a színpadi irodalom szempontjából nincs jelentősége, de reánk nézve csak az bírhat fontossággal, hogy Lehár mestert milyen szövegkönyv inspirálja. Ezen a mesekönyvön keresztül Lehár szakítani próbál a lehári tradíciókkal és új utakat keres a komolyabb zenei terület felé. A tárgy csak színes, mozgalmas és éppen ez ad olyan zenei aláfestésekre alkalmat, amelyek a zene-költő fantáziáját ingerük, de nem elégíti ki a közönségnek azt a kívánságát, amely Lehár szárnyalásától kiván. Mindegy. Giuditta, aki szerencsétlen szerelmének áldozata lett, így is felejthetetlen élmény. Giuditta sem nem opera, mert ehhez nem elég egységes, sem nem operette, mert ehhez nem elég könnyű. Lehár mester válaszúton van. Ez a zenei áradat, amely csodálatos és friss hangszereléssel valóságosan elbódit