Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Irodalmi szemle - Féja Géza: Thomas Mann: József

félig-meddig már az ószövetség fölé nőtt, karcsú sudárként föléje magasodott. Az írónak e különös élet lényét s fejlődését kellett ábrázolnia.

Ha eltekintünk a bibliai adottságtól, akkor is óriási feladat egy élet fejlődését adni a férfikor küszöbéig. Az ember fejlődése: út az égtől a földig. Általában ez. Néha persze ez az út a földről ismét az ég felé ível. A gyermek élete még fölötte kozmikus, testvériséget érez, ösztönös rokonságot tart kozmikus és misztikus hatalmakkal s szabadon, ártatlanul, játékosan s fejlődő léte egész komolyságával alkotja, alakítja magának a világképet. De az öregedés? Az öregedés: közeledés a földhöz, visszatérés a rögbe, belenyugvás a földbe. A haldokló — vallja a mitológia — mindig földszagot érez.

E regény tisztára a gyermekifjú regénye, kinek életét, minden más emberi mérőeszköz mellett csak mitológiával lehet teljesen átfogni, fölfogni, ezerfelé futó s hirtelen villámszerűén egységeket formáló sugarait összegyűjteni és főképen heroikus-misztikus életérzését legalább bizonyos fokig az emberi közlés mai nyelvére lefordítani. E regény eseményanyaga éppen ezért belsőbb, mint a „Jákob"-é, mely maga az ószövetségi élet színes, dús áradása. Viszont József, ez a szép, hajlékony testű, égitestek izgalmaira vissza reszkető, a mirtuszfák közt, forró déli napban egekbe látó s alvilági mély-ködös hangokra figyelő gyermek, mint élet, mint lélek, mint probléma: különösen Thomas Mann számára adatott. Ábrázolni őt, kifejezni, megírni az emberi közlés mai nyelvén, az emberi tudat mai fényerejével, a „tudatalatti" s a „tudatfölötti" mai valószerűségével: ez Thomas Mannak való feladat mindenképen.

Szinte kedvez Thomas Mann írói géniuszának, hogy „meséje", tehát külső esemény-áradása nem túl bő e történetnek. Ö mégis zsúfolásig megtölti eseménnyel, mert néki az ember léte s lénye végső gyökeréig és végső határáig él. Az embernek olyan bonyolult és kiterjedt viszonylataira bukkan, oldalróloldalra olyan nyugodtan s biztosan és mégis merészen fölüti a „fölfedező" zászlaját, hogy tele a könyv minden lapja esemény-örömmel. Csak persze az „eseménynek" itt mélyebb értelmét és fogalmi magyarázatot kell adni.

József az Ószövetség határfalainak fiatal, heves