Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Irodalmi szemle - Féja Géza: Thomas Mann: József
meg-megtörésével már a „mást", az Újszövetség első magzatmozdulatait jelenti és jelzi. Egészen önkénytelenül fölényes testvéreivel szemben, folyton túlnől életükön, folyton egy más, egy új mítosz sugárzik ki és csordul ki belőle. Nem családi, törzsi s egyéni ellentétekből fakad ez az összeütközés, hanem egy frissebb s újabb határok felé kalandozó belső állásfoglalás, mitosz izgató, fölényes jelentkezése szüli. A testvérek azt mondják Józsefről, hogy szemtelen tacskó, gyűlölik, mert annyira apjuk szívéhez nőtt, de mindezen túl: valami számukra érthetetlent éreznek benne, valami különös, nékik foghatatlan erőt, belső izzást, melyet gyűlölnek, de melytől félnek is. Hát ez a probléma nem az Ószövetségből kinövő Újszövetség problémája? Persze a probléma itt csirájában jelentkezik egyelőre ... Ha nem is akarjátok: az Isten érik — vallotta Rilke. Az emberi tudatban, az emberi lélekben. Eszerint a világ életében isten egyre inkább önmaga felé közeledik. S az emberi tudat, az emberi lélek a fejlődés útján egyre inkább isteni lesz. Thomas Mann egypár éles sugárral rávilágít, hogy miképen gazdagodott, nőtt az ember Isten élménye Ábrahámban, szinte empirikus józansággal és egyszerűséggel. Ám Jákob Isten-élménye már terhesebb, bonyolultabb és izgatóbb. Mikor József ügyesen, ravaszul, megejtőn, hízelkedve kicsikarta tőle ajándékba a „tarka ruhát", anyjának, Rákkelnek nászruháját s magára ölti: „Az anyaisten mosolyogva állt a gyermek képében Jákob előtt". Ebben a testté vált vízióban ott volt a halálban megtisztult, tökéletesedett Rákkel s még valam i, ami sokkal több nála. Mikor pedig Józsefet kútba dobják s Jákob kegyetlen-vad fájdalmakban siratja: „vágya férfi-nőinemfeletti lett, mint minden magasságbeli, mint maga az I s - t e n." Már új Isten-élmény ez, az egyetemesség Istenéé, ki azonban ezt az egyetemességet ősi egységben, tehát egyszerűségben bírja. Ez a növekedő s egyre teljesedő istenélmény a maga természetes súlyával az Újszövetség felé görgeti az eseményeket. Krisztus felé, a csodálatos test felé, mely már a teljes Istent sugározza... A Bibliát a közhasználatban túlságosan le szokták egyszerűsíteni. Főleg az Ószövetséget. Erkölcsi tanító
