Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Irodalmi szemle - Féja Géza: Thomas Mann: József
Híres törvénykönyve, a Jásszá, megparancsolja a z egy Isten hitét. A főkháni méltóságot szabad választáshoz köti. Kimondja, hogyha valakinek rabszolganőjétől születik gyermeke, a feleségtől való gyermekkel egyenrangú. Tessék visszagondolni a korabeli Európára! A mongol fajta termelt ki önmagában olyan belső fegyelmet, mely nélkül nagy emberi egysének fölépítése lehetetlen. Az egyén alázata, s az egyéni élet vidám föláldozása élt benne, nagy emberi közösség teremtése volt számára a végső cél s a végső ok. Dzsingiz halála után végakarata értelmében Ogotájt választották a trónra, de alig lehetett arra bírni, hogy ráüljön. Hetekig vívódott az óriási felelősségérzet tüzében. Fra Rubruquisnek azt mondta Manghu, az utolsó nagy khán: „Mi mongolok, hisszük, hogy csak egy Isten van és becsületes szívvel hódolunk neki. De Isten a kéznek különböző ujjakat adott s a z e m b ereknek különböző útakat jelölt ki. Ö az írást adta nektek s ti mégsem követitek. Biztosan nincsen megírva, hogy egymást meavessétek." Fra Rubruquis Szent Lajos követe volt s érthetetien arckifejezéssel állott a mongol színe előtt. Hiszen ez a mongol a fajok, vallások, az emberi belső alkat változatosságának szükségéről beszélt. A szabad emberi fejlődésről egy világbirodalom keretei között. Úgy érezzük, hogy a mongol faji erő s a mongol szellem nem a nagy khánok porhüvelyében szólt bele utólszor az emberiség életébe. FÉJA GÉZA. Thomas Mann: JÓZSEF. Regény. Athenaeum kiadása. Sárközi György fordítása. Megjelent Thomas Mann ószövetségi trilógiájának második része. A „Jákobra" visszapillantva meg kell állapítanunk, hogy ez a rész a keményebb, nehezebb írói feladat. Jákob „pátriárka" volt, az ószövetségi élet gazdag, kifejező arca. Az ószövetségi élet széles síkjának, bőségének ábrázolásával az író máris őt ábrázolta. József azonban „egyén i s é g", izgató, különös arcú, különös sorsú ifjú, ki
