Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Irodalmi szemle - Féja Géza: Kodály Zoltán estéje Debrecenben
gondolatok, melyekért fanatikusan állotta helyét, egyre jobban igazolják őt. FÉJA GÉZA. KODÁLY ZOLTÁN ESTÉJE DEBRECENBEN Kodály Zoltán a műzenéről s a nép zenérői tartott előadást. A műzene s a népzene hívei — mondotta — két külön „népfajt" alkotnak s lenézik egymást. Holott a műzene s a népzene nagyon összetartoznak s csakis akkor egészséges a zenei élet, ha a kettő a legszorosabb viszonyban van egymással. A kettő kapcsolatának foka szerint emelkedik zenénk értéke. A 67-es kiegyezés utáni német áramlat a zenei élet terén is éreztette hatását. Nagy Wagner-kultusz keletkezett és Erkelt kivéve, érdemes magyar zeneszerző nem jelentkezett. Ekkor kezdett harcot Eötvös Károly a német zene ellen s a magyar zene érdekében. Az volt Eötvös hibája, hogy a német zenei: invázióban nem látta meg a művészi értéket, melynek fölszívására akkor szükségünk volt. A nemzeti szellemet nem lehet a zenei analfabéták számára kisajátítani! A magyar zene számára persze Wagner túltömött, raffinált, pathetikus stílusa helyett új kiindulópont kellett: a népzenében találták ezt meg. Saul szamarát keresték a népzenében s igazi királyságot találtak: az igazi, rejtett magyarságot. Engem nem világsikereim tesznek boldoggá — vallotta Kodály, — hanem az, hogy a mátrai magyar, a bécsi rádió műsorában ráismer énekére s így egy vékonyka reménysugár hull nehéz életébe. Most beszélgetett egy kubikossal a városligetben s nem kenyérgondjairól panaszkodott, hanem azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele. Éreztessük a népi milliókkal, hogy gondolunk velük s boldoggá fogjuk őket tenni. A magyar zenei műveltséget ki kell terjeszteni, egyetemessé kell tenni. Drága eszközökre nem telik, de ott vannak a vegyeskarok. Ezek legyenek a modern magyar zene terjedésének ú t - jai. Minden faluban, minden városban szervezzük meg őket!
