Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Palotai Boris: Tessék éhezni!

karosszékkel, mahagóni könyválvánnyal, melynek tetején egy kitömött sas fészkelt.

Jávor lecsapta kabátját és ráült.

— Te,

— mondta és szeme felcsillant, — az Új Út főszerkesztője visszaérkezett. Külföldön járt sokáig felolvasó körúton. Az a kis nyávogós Páncél intézte addig a dolgokat. Olyan finomkodó öregúr, rettenetesen konzervatív osztályfőnökünk volt a hetedikben, Erdélyi az más ember, barátom. Új ember, a lényeget keresi, a magot, az ősit. Ö előtte nem markirozhatja el magát valaki stílussal, meg mindenféle modoros mókákkal. Hajaj! régen rossz neki.

Józsi leült végre, a bidermayer szék legszélére siklott s úgy fülelt tág szemekkel.

— Hónad

alá veszed a füzetedet és jelentkezel Erdélyinél. Aztán majd... — Cigarettát sodort, rágyújtott, nagyot szippantott és hadonászva folytatta:

— Ha

tényleg érsz valamit, Erdélyi felfedez. Egy csapásra lerázod magadról ezt a koldus életet és befutsz. Tudod, mit jelent ez? Kimondhatod, amit érzel, szétviszik a betűk -— pfüh, barátom, nagy szó! Nem kell ott kushadnod a patkánylyukban, ácsorogni napszám után. Ha Erdélyi észrevesz!

Már kiabált Jávor, fejét odatolta Józsiéhoz, úgy hogy az nem látott mást, mint két fehér szemgolyót s egy látott szájat, amelyből elragadtatott szavak hömpölyögtek kifelé.

— Hogy

utazom oda? — kérdezte kis szünet után és félrekapta a fejét mintha ütést védene ki.

— Kölcsönadom

az útiköltséget, éppen annyi van. Eladtam a sötétkék zakkómat, nem fértem már belé.

Józsi melléből nagy hullám csapott fel, egész a torkáig ért, beszélni sem tudott tőle.

— Hm,

— nyögte és kínlódó zavarában körmével kopogott a fogain.

— Na?

Oda-vissza kitelik a jegy ára a pénzből... aztán ne felejtsd el, én mindig tudtam, ki vagy... A fiúknak is beszéltem rólad. Igen, még valamit. Ebben az adjusztirungban nem jelenhetsz meg. Már idekészítettem neked a télikabátom, meg a velurkalapom. Az öregek nem veszik észre. Hétfőn bridgenapjuk van, olyankor süketek és vakok.

Józsi felcsuklott. Otrombán, nehézkesen jött belőle valami köszönésféle. Füle izzott, hideglelősen reszkettek a combjai.