Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Jozef Mak: (részlet J. C. Hronský"Jozef Mak" c. regényéből) Ford. Farkas István
nyugtatott érzés, vagy talán mert nem kellett többet mondania, sem gondolkodni, csak ránézni, hát fölébredt benne a vágy: legalább egy kézzel hozzányúlni és tenyerébe fogni az arcát. Csakhogy Mák József úgy ült mellette, mintha itt sem lett volna. Néha mozdított egyet a kalapján, föltolta, vagy lehúzta a homlokára, néha pedig félig lehúnyta a szemét, mintha a nap még mindig sütne, bár az egész napból nemsokára már csak sárga csóva maradt a Hájnica fölött, az is hamar kialvóra húnyt és a tarlókra violaszín hűvösség nehezedett. — Azt is jegyezd meg Julka, hogy nálam nem leszel kutya! — kiáltott fel hirtelen Mák József s amikor rájött, hogy nem kellett volna kiáltania, megkeményítette a hangját. Julka nem felelt mindjárt, csak egy perccel később suttogta: — Tudom, Josko! De Mák azt sem hallotta, hogy mond-e neki valamit, vagy nem, megint megmerevedett, mintha csak azt akarná hallgatni, hogy kezd hullni az alkonyat, hogy kezd születni a harmat és mit fognak csinálni a tarlók, ha leszáll az éjtszaka. Mintha az kötötte volna le a figyelmét, hogy eddig nem hallatszott ide a Garam zúgása és most mind hangosabban csobbant föl a víz. A juhok és a libák is régen eltűntek, már semmi sem fehéredett, sőt a vékony kéményekből keskeny füstfelhők kezdtek szállni s a templom alatt megremegett egy apró ablak tűzszeme,. mert a kunyhóban világot gyújtottak. — Hideg van, Josko, — mondta Julka. Mák József is megremegett. Aztán mintha egy pillanatig gondolkodnék, széttárta kissé karjait, de amikor Julka a legkevésbbé gondolta volna, magához húzta, odaszorította, hogy majdnem fölkiáltott. Aztán egy pillanatra elengedte, ledobta magáról a ködmönt, Julkára terítette és megint erősen magához ölelte. Mintha kicserélték volna, olyan váratlanul változott át Mák József, Julkához hajolt, meglágyult és félhangon beszélni kezdett, mintha el akarná űzni a hosszú hallgatást és egyúttal tisztelné a csöndöt, amelynek joga épen most érkezett el. — Julka, te keveset értesz a dolgokhoz. Nekem jó
