Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Jozef Mak: (részlet J. C. Hronský"Jozef Mak" c. regényéből) Ford. Farkas István
JOZEF MAK (Részlet J. C. Hronský „Jozef Mak" c. regényéből.) 43. Megállt Petriskáék kerítése előtt, benézett az udvarra és megszólalt: — Jula! Kis ideig várt, majd újból bekiáltott: — Jula, gyere ki! A kunyhóból beszéd hangzott, gondolhatta, hogy odabent senki sem hallja, de meghallotta épen az, akinek nem kellett volna és kijött Juli nővére. — Jozso, én már mondtam neked ... — Jula, gyere ki! — ismételte Mák József, Petriskánéra rá sem nézett, mintha itt csak ő meg a kerítés lennének. — Senki se hisz neked közülünk, és félrevezetni a koldust... — Jula! — könnyedén veregette a kerítést és nyaka keményedni kezdett. Petriskáné fölkíáltott. De bent a kunyhóban az is meghallotta, akinek meg kellett hallania. Julka megmozdult, rátekintett a körülülőkre és egy pillanatra eltűnt. Ma már sokat dünynyögtek arról, aki a kerítésnél áll. Legidősebb nővére épen ma ígérte, hogy helybenhagyja, ha kimozdul a házból, a másik két nővére sem volt különb. S amikor rájuk tekintett, elfogta őt a bánat; elfogta őt a félelem, amikor az udvarról behallotta nővére lármáját, de a kerítés felől jövő hang egyszerre csak magasabb és hallhatóbb lett. — Jula! Julka összerezzent, maggőrnyedt, s amíg idejük lett volna rá, hogy föleszméljenek, legyőzte magát, kiugrott az udvarra, és csak a kerítésnél állt meg. — Gyere, Jula! — fogta meg a kezét Mák József. S Juli szívéről leesett a kő, bár nem mondta neki, hogy hová kell mennie. De erősen magához szorította, érezte kezének súlyát, hát valami szégyenkedő, de mégis megkönnyebbült örömmel ment vele, ott lépdelt mellette és nem
