Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Dóczy Jenő: Arany erkölcsi világa

S honszerelme az a csodálatos lelki korsó, mely bugygyanásig teli a szeretet legkülönbözőbb érzelmeivel. Szülők, gyermekek, rokonok, barátok, felebarátok, még az idegenek iránti gyöngéd érzelmek is elférnek, megférnek ebben a nagy, kimeríthetetlen szeretetedényben. Már legelső, ifjúkori művében, „Az elveszett alkotmányiban felveti a kérdést: „óh! mi ez a haza?" És így felel rá: „Tinmagatok, nőtök és az olajvesszőre hasonló gyermekitek." Az olajvesszőre hasonló gyermekitek! Mily szokatlan kifejezés! De zsoltárforgató ember előtt nem lehet ismeretlen. Ugyanezzel a jelzővel vannak aposztrofálva a gyermekek Szenczi Molnár Albert egy szép zsoltárában, a százhuszonnyolcadik zsoltárban is, mely a boldog emberről szól, ki az Istent féli s kinek az Úr megáldja dolgát, boldog családi élettel, olajvesszőre hasonló gyermekekkel.

Ez a zsoltár nyilván nagy hatással volt a bibliás és zsoltáros Aranyra,, nemcsak e jelzős átvétel erejéig, melyhez hasonlót különben számtalanszor találunk nála, de egyébként is, másként is lényegbe vágóan. Ez a jelzős átvétel fölhívja figyelmünket arra, hogy mikor Arany Az elveszett alkotmány vége felé a „boldog haza boldog polgárairól" s az „emberi szívnek oly édes benső jutalomról" beszél, a zsoltárra gondol, az Istent féltő boldog emberre gondol s arra az „igen szép ajándékra", mit a zsoltár szerint az Isten enged az Ö benne hívőknek, kik az Ö utaiban járván, ösvényét kedvelik. íme: egy szokatlan, a zsoltárból átvett jelző révén bepillantást nyerhetünk az alkotás titkába,, észrevehetjük a forrást, honnan gondolata előpatakzik.

Másik nagy ihletője Aranynak a biblia. Itt csak egy példára utalunk, az eddig mondottak kiegészítése-, befejezésképpen. Mikor a „Családi Kör" idilliumán elandalog lelkünk, annál a jelenetnél: „De ugyan ki