Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül

idő után — ezt belátta, már nem állhat oda, hogy az egyetlen és igazi férfiasságról tanúságot tegyen (ő, aki mindig oly büszke volt a férfiasságára...), hogy tudniillik: megalázza magát a világ előtt Isten kedvéért. Ebben a tudatban, mint néma, letiport emberi roncs sínylődik még évekig Olav Audunssohn; a lelke ég a tűzben; fájdalomban — ég. — Ég ... De a tűzben, fájdalomban lassan, lassan felismeri Isten angyalainak munkáját, akik őt az előítéletek börtönéből ki akarták szabadítani s felismeri haldoklásában, egy korai hajnalon, a hestvjikeni fjord zuqása közben, a régirégi emlékek rajzásainál, egy átszenvedett élet emlékfényénél azt az Istent is, aki őt a vézeklés útjára vezette, hiszen ki tudta érdemelni, hogy szenvedjen, hiszen tisztának indult gyermekkorában és Isten sohasem hagyta el őt ezért. Csupán láthatatlanul vezette, mint mindannyiunknak életét, akik a föld árnyékhomályában erről még nem tudunk.

MAGÁNY ÉS ISTEN.

Egy fanyar, sivár, küzdelmes ifjúság, egy szerencsétlen és rosszul sikerült házasság és nyomorékul születetett kisfia tragédiájának keresztjével a hátán, ez az írónő lassan odafejlődik, ahova magasabb világokból ideszakadt zsenije régóta húzta, vonta és taszította már: égi eredetet sejtvén minden ember vágyában az itt a földön hiába keresett boldogság után s ezért visszavágyva az eredeti végtelen hazába. Vannak tehetségek, akik egyszer átlátva a föld, az emberek, az étet dolgain, örök keserűséggel bolyonganak a realizmus, az adott tények világán belül és bizarrságokat termelnek, ostort, harcot és szatírát, mindent leleplező monoton naturalizmust — míg meg nem halnak és el nem tűnnek. Vannak, akik álideálokat találnak ki, annak hiányában, amit a tökéletlen létberendezés nyújtani tud, akik romantikus bódulatban fúrják magukat, vagy erőltetett, könnyed felületességbe, az álgyönyörök, a műmámorok adagolásába, izmusokba s virtuózus őrületekbe. Mindhiába. A világ lényege egészen más, ősi és megváltozhatatlan cél felé megy s aki a látszatok útján keres, az ezzel a megváltozhatatlan renddel ellentétbe kerül és bizonyos határokon túl nem jut. Vannak ilyen írók és vannak amolyanok. De vannak írók, kiknek zsenije átvilágítva a dolgokon, megtudták azt, mi mennyit ér ezen a földön. Aztán megtudták, hogy csak részlegeset és keveset tudtak meg — s ezt