Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Juhász Vilmos: Ázsia, egy világrész kultúrtörténete

Egy nagy magyar utazónak, Stein Aurélnak és Cholnoky Denőnek, a kiváló magyar geográfusnak kutatásai kiderítették, hogy hasonló okokból foglalta el a Taklamatán sivatag Középázsia virágzó kis oázis fejedelemségeinek áldott vidékeit. Amikor a türk ú jguroknak és az indoszki tákna k államai sorakoztak fel a Tarim-folyó mellékén, akkor az egész Tarim-medence égy óriási oázishoz volt hasonlatos. Nagy háborúk és kis testvérharcok, nomád hordák előnyomulásai, légióként a nagy mongol-tatár betörés, megritkították a régi félnomád, vagy megtelepedett földmíves népességet, az új nomád lakók elhanyagolták az öntözőművek gondozását és lassan-lassan homokhegyek lepték el az élhagyott, kihalt városok helyét. De a háború és invázió okozta átalakulás csak akkor állandósul, ha a pusztulás, a szteppe és a sivatag előretörése valamiképen teljesen megfelel a hódítók lelkialkatának, ha nem is akarnak mást, mint ezt a vegetatív és ki tudja telán a sok megkötöttségnél emberibb nomadizálást a régi romokon. Néha alapjában még a kiirtott régi népesség megmaradt töredékének is ez a nomád vagy félnomád életmód felel meg inkább és ez az eaész városiasság csak amolyan szalmaláng volt, fellobbanó és a horizont végtelenségében ismét élvesző pusztai üdére. Ezeknek a vidékeknek új lakosai gyakran évszázadokon át élik ezt a nomadizáló életet és ha egy tenyérnyi területet meg is művelnek, alig tesznek Ikisérletet, hogy visszahódítsák a sivatagtól az elrablott földeket. Ma, de az a ma úgy látszik nemsokára már a közelmúltat fogja jelenteni, Arábiában, Mezopotámiában, Iránban és Turkesztánban az oázis valóban csak a gyér városok közvetlen kerületére szorítkozik. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy éppen azoknak a területeknek a talaja, ahol a belső kiszáradás lassú műve folyik, rendkívül termékeny. Egyetlen akadály a szárazság és a menynyei zsilipeket és csatornákat helyettesítő földi zsilipekről és csatornákról való gondoskodást Isten az emberre bízta.

A nomádok és a puszta örök jellegzetesen ázsiaharcát a kultúrvidéke'k ellen a legszemléltetőbben talán mégis Kisázsia kultúrtörténete mutatja. Kisázsia és Szíria partjainak a növényzete tipikusan mediterrán, földközi tengeri vegetáció. Ma ez a tengermelléki termékeny vegetációs zóna, úgy a kisázsiai, mint a Szíriái partvidéken csak keskeny csík. Valamikor mélyen