Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Kritika - Féja Géza: Babits Mihály új könyve
bér belenyugodhatik az örök harc, az örök rombolás gondolatába s érzéketlenné válhat megváltóinak, szentjeinek és prófétáinak minden intelmével, tanításával és áldozatával szemben. Ez az, ami hihetetlen, s olyan mértékben fantasztikus, hogy hatástalan marad. Ha a „rémségét", a borzalmat a végtelenig fokozzuk s nem elegyítjük a valóság, a béke, a kiegyenlítődés izeivel, ha nem elegyítjük bele ellentétének elemeit, ha nem oltunk bele ellenmérget, ■akkor éppen rémessége, borzalma, egyszóval emberi hatása fog megszűnni. Éppenúgy, amint a mesének mese-hatása szűnik meg, ha a merészröptű mesemadár nem csap le folyton a földre, nem üti meg szárnyait a rögben s a mese ilyenkor terhes agyafúrtsággá torzul. Babits valami indokolatlan fölénnyel s mélységes megvetéssel néz az emberre. Talán egyéni fejlődésével függ ez össze. Talán életének beteges zártsága, élményeinek szegénysége, szellemének patologikus alapszíne az oka. Kimerült szelleme talán már csak ilyen egyéni kétségbeesésbe tud omlani. Könyve legalább is erről tanúskodik. Az emberiség fokozatos belső elszegényesedésének tanát hirdeti, az élet céltalanságát; a Phalanszter-rendszert s e rendszerbe béklyózott embert bele helyezi az örök harc borzalmaiba. Vallomása szerint azért, hogy reánk váró borzalmaktól megóvjon. De ott a hiba, hogy könyvének nincsen ilyen ellenméregszerű hatása. A szándékot képtelen volt íróilag megvalósítani. Nem találta meg a mű s az ember közvetlen, természetes kapcsolatát. Nem találta meg a költői hang átfogó emberi hatását. S nem találta meg a mai napok vergődő, a szentség és a gonoszság határmesgyéjén ingadozó emberét. Realizmus s mithosz, mámor s józanság, kétségbeesés és törhetetlen hit kellene (s mindez egy költői-prófétai szintézis keretében!) ahhoz, hogy ezt az embert tisztább s boldogabb életútra vezessük. De nem a filozopter gőgje, a szobatudós műfantasztikuma, nem a költői hang egyhangú koporsószegkopácsolása ... Babits Mihály új regénye csupán szürke könyv, a kimerült szellem könyve s nem méltó ahhoz a nemes, ;nagy emberi eszméhez, melyet rokonának vall. Budapest. FÉ1A GÉZA
