Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Gömöri Jenő: Pubi és Teo

Pubi zavara valóságos búskomorsággá fejlődött és mintha Teo terrorja alatt egészen elvesztette volna önmagát. Csak néhanap tért vissza elevensége, de csak rövid időre és szinte riadtan szaladt meg Teo különféle üzelmei elől. Irántam hidegebb lett, de a családiasság érzetét annál inkább igyekezett fenntartani Anny kisasszony és hozzátartozói iránt. Mindez a változás világosan tükrözött szemeiben, tekintetében, mely minden harciasságát elveszítette, A feltűnést kerülte, szerény és zárkozott modort vett fel, de anélkül, hogy Teo előbbi szokásához hasonlóan értett volna méltósága előkelő hordozásához. Valódi nyárspolgárrá vedlett, Teo arisztokrata hajlamai nélkül.

Egyre inkább elidegenedett Teotól és egy szép napon irigyen, dühös támadással rohant társára. Ettől a perctől kezdve oly verekedéseket rendezett, hogy az egész ház sikoltozásban jajgatott a két kutya fölött és csak üggyel-bajjal lehetett a dühönaöket szétválasztani. Pubi erőre kapása Teoban valóságos gyűlöletet nevelt és most már okkal, ok nélkül rátámadt Pubira, alapos sebeket vágva a bőrén. Ez a körülmény és az, hogy Teo napokig tartó csavargásokba fogott, ahonnan lucskos, piszkosan érkezett, azt az elhatározást szülték Anny kisasszonyban, hogy megválik Teotól.

A család jávai rokonai jártak Európában és magúkkal vitték Teót. — Nagy sírás kísérte az elutazást, Teo is megérezte a válást és csak karhatalommal lehetett az autóba tenni.

Néhány hónap múlva érkezett Teoról az első híradás. így szólt:

„Teo a nagy utón különös nehézségek nélkül esett át és itt azóta meglepően beleélte magát új életébe és elég gvorsan megszokta új világát és környezetét. Csak elevenségét és harcias szellemét veszítette el teljesen. Csendes fickó lett belőle. Verekedőkedvnek, csavargásnak és más korábbi tulajdonsáoainak nyomát se látjuk többé. Baromfi-farmunkban mégcsak közelibe se megy a szárnyasoknak. Nagyon ragaszkodó, mindig mellettünk van s nagyon boldogtalan és kétségbeesett, ha csak rövid időre is magára marad. A kutyatársaságot kerüli és valóságos családtag lett, mindnyájan nagyon measzerettük és agyonbecézzük. Olyan jámbor és szelíd, idegenekkel szemben ártatlan, de tartózkodó, mondhatnám