Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül

Erlend is: sok van benne és nem tartja érdemes­nek, hogy felhasználja... Kristin és Erlend halálosan szeretik egymást, vezekelnek bűneikért, az igazi ve­­zeklést azonban az élet diktálja... Kristin Erlendnek félig gyermekes, félig királyi gőg­jével küzd; ő maga is vérig kínozza férjét haragtar­­tásával, ő is kínozza gőgjével Erlendet; a vétkeken kigyúlt szenvedély a vétkezőket emészti fel... Sze­relmük a gyűlölet feszültségébe transzformálódik ilyenkor. S az élet kereke forog tovább... Kristin hét gyermeket szül; mérhetetlenek az anya szenvedé­sei. Erlend személyét azután utoléri a semmibevett „külvilág" bosszúja... elfogják, kínpadra vonják, ha­lálra ítélik, — Kristin járja a golgotát... Erlend, a gyermekes, könnyelmű Erlend, a nagy megpróbáltatá­sokban mutatja, hogy igazi férfi, úr és hős; Kristin halálosan szereti őt, mindent feláldoz érte... Rette­netes helyzetükből ismét Simon menti meg őket, aki hűségesen, szomorúan vigyáz rájuk és szereti és sze­retni fogja Kristint, amíg csak meg nem hal. (Simon halálának fejezete felejthetetlen élmény.) Erlend bir­tokainak elkobzása után Jőrundhófra menekülnek s a hétgyermekes, nagy család számára ez a változás szegénységet jelent. A környék lakossága, az egész világ gyűlöli már őket. Bojkott alá veszik Erlendet s azután Kristint is; a szenvedések áradata kérlelhetet­lenül mossák Kristint a bűnhődés, a vezeklés útján el, a szenvedélyek világából ama világ felé, melyről va­laha, régen-régen Edvin atya beszélt a gyermeknek, aki akkor még hitt a múlandó dolgok fény- és árny­játékaiban. Miután Erlend Nikolaussohnt a feldühödött parasztok (a közvélemény...) agyonverik s hogy Kris­tin gyermekei is megnőnek s ő öregasszony már s valahogyan úgy érzi, hogy útjában van azoknak, aki­ket kínnal szült és keresztek súlya alatt nevelt: mi­után Erlend tragédiájával együtt minden szenvedély kiégett belőle s a keresztek sorozata megtanította az élet igazi arculatának felismerésére — Kris­tin egy napon elindul, vándorbotot vesz kezébe és Jézus Krisztus útjára lép ... N i d a r o s szent városába zarándokol; útközben kigúnyolják a szegény, furcsa öregasszonyt, a hajdan oly tündöklő Kristin Lavrans­­datért. De Kristin már csak bölcsen mosolyog s maga elé néz csendesen; túl van már mindenen... Kolostorban, pestisbetegek ápolása közben, Krisz­tus irgalmas szívével egyesülve hal meg Kristin, hat­van és egynéhány éves korában. Volt egy kis fia va­

Next

/
Thumbnails
Contents