Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Gömöri Jenő: Pubi és Teo
Később már arra az elhatározásra jutott, hogy a viszonyt bizalmasabbá változtassa és tőlem a jó falatokat is el lehet fogadnia, amiről eddig szó sem lehetett, pedig újból és újból megkíséreltem nem egészen lovagias módon megszerezni kegyét. A változás buzgó közreműködésemmel ment végbe. Pubinak egy ideig mélységesen titkolt vágya, szenvedélye nőtt. Észrevettem, hogy a villán és kerten kívüli világ újabban nagyon érdekli és a kerítéssef határolt terület nem elégítette ki minden vágyát. Társaságra vágyott és nem egyszer láttam az addig a legnagyobb mértékben lenézett kétlábuval, akit alaposan megugatott, kisurranni a kertajtón a gyönyörteljes külvilágba, ahol szeretetreméltó, bohém természete szabadon megnyilatkozhatott. Ez az ösztönös vágya a szabadság után, hogy úgy mondjam, a mindennapi rövid kimenő izgalma okozta, hogy a hétköznap gondjai közepette természetesnek vehető kirándulásai éppenséggel csavargássá fajultak. Ez a visszaélés azután ráterelte a gazdája figyelmét és a kerítés gondos vizsgálatát eredményezte, mely vizsgálatnál kiderült, hogy a kerítésen lévő kis rés segítette Pubinak kisurranásait. Nos, e „kutyarés" felfedezése is kijavíttatása után a kisurranás Pubi részére emberi segédkezés nélkül merőben lehetetlenné vált és rá volt utalva a neki többé-kevésbbé ismeretlen kétlábúakra, akik a villát a tulajdonos familián kívüf benépesítették és akiket különben nem kedvelt. Azt pontosan tudta, hogy a mindennapi önhatalmú szabadságot úrnője, Anny kisasszonynak nemcsak hogy nem engedélyezte, de szigorúan tiltotta, és csak természetes volt, hogy a szűkebb családtagoktól, akik Anny kisasszony felfogása ellen nem cselekedhettek, segitőkezet szabályellenes kisurranásaihoz nem várhatott. Ettől egyébként sem kellett félni, ezt íPubi erős jelleme is akadályozta, mert ő elvetemült gondolatnak minősítette azt, hogy a szűkebb családtagokat bírja rá az úrnő tilalamának megszegésére. Menthetetlenül rá volt hát utalva a villa többi lakóira, akár egy morfinista a gyűlölt orvosokra, ha a méregre szóló recepteket megszerezni reméli. És itt meg kell állanom, mert Pubi karaktere oly kiemelkedő erőt mutatott, hogy az a legnagyobb elismerést érdemelte ki. Habozás nélkül és nyugodt lelkiismerettel megesküszöm reá, hogv soha, de soha, sohasem történt meg, hogy Pubi ebben az életszükség