Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
Észrevettem, hogy lassankint pártomra állnak. — Folytasd csak, — bólintott a prior úr. — Ne rójátok azért fel nekem, sem pediglen neki. Tudjátok az Atyák írásaiból, azokat figyelemmel forgatjátok, hogy esendőek az asszonyok. Ha sikerül a kép, sokan fognak elzarándokolni hozzánk s a kép elé, hogy lelkűk bűneit levessék s ajándékaikat elhelyezzék ... Engedjétek meg nekem, hogyha már belefogtam, szégyenszemre ne hagyjam abba ismét. Kegyeskedjetek elnézni, hogy bűnös asszony, tekintsétek azt, hogy anya... Beszédem sokakra megtette jó hatását. Az emberi lélek nádszálhoz hasonlatos, amely, miként a szél hajlítgatja, úgy fordul. Szívhez szóló beszédem majdnem mindegyik testvért az én pártomra vonta, némelyeket az új Madonnához való búcsújárás és ennek folytán a sok ajándék közönséges reménye csábítgatott. így történt tehát, hogy amikor leültem, mindenki a jóságos prior úrtól várt választ. Reánéztünk s ő a következőket mondotta: — Hilarius testvérünknek igaza van. Én elhiszem neki, ha mondja, hogy a legszentebb anya arcát fedezte fel abban a leányban. Csodálatosak Isten ujjai, talán nem véletlen, hogy éppen ezt a leányt küldte hozzánk az Isten különös okokból. Szeretném, ha Hilátíus testvér most már folytatná megkezdett munkáját, akinek pedig nem tetszik, ne nézzen feléjük. A megbocsátás Isten kezében van, mi, Isten jámbor szolgái ezt tolmácsolni fogjuk mindeneknek. Ha sokáig elmélkedem a dolog fölött, egyre inkább tetszetősebbé válik az eszme s hogy meglássátok, mennyire nem vagyok ellene a dolognak, megengedem, hogy amíg Hilárius testvér azt a leányanyát festi, a rend konyháján ebédet szolgáljanak neki... A prior úr határtalan jószívűsége lefegyverzett mindenkit. Hálásan mondtam köszönetét, ígérvén, hogy minden erőmhöz mérten a legszebb képet fogom festeni. ★ Gyorsan készült a kép. Reggeli mise után jött el mindig az anya, már vártam őt gyermekével a kert egy padjánál, álmélkodva a reggeli napsütésben felolvasztott színek és szépségek ezer új csodájánál. Mindennap más és más csodáját fedeztem föl a természetnek. Olykor lelkesülten magyaráztam a messzi hegyek kékjét s az előtte összeolvadó zöldet, moso