Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

Észrevettem, hogy lassankint pártomra állnak. — Folytasd csak, — bólintott a prior úr. — Ne rójátok azért fel nekem, sem pediglen neki. Tudjátok az Atyák írásaiból, azokat figyelemmel for­gatjátok, hogy esendőek az asszonyok. Ha sikerül a kép, sokan fognak elzarándokolni hozzánk s a kép elé, hogy lelkűk bűneit levessék s ajándékaikat el­helyezzék ... Engedjétek meg nekem, hogyha már be­lefogtam, szégyenszemre ne hagyjam abba ismét. Kegyeskedjetek elnézni, hogy bűnös asszony, tekint­sétek azt, hogy anya... Beszédem sokakra megtette jó hatását. Az emberi lélek nádszálhoz hasonlatos, amely, miként a szél haj­­lítgatja, úgy fordul. Szívhez szóló beszédem majdnem mindegyik testvért az én pártomra vonta, némelyeket az új Madonnához való búcsújárás és ennek folytán a sok ajándék közönséges reménye csábítgatott. így történt tehát, hogy amikor leültem, mindenki a jóságos prior úrtól várt választ. Reánéztünk s ő a következőket mondotta: — Hilarius testvérünknek igaza van. Én elhiszem neki, ha mondja, hogy a legszentebb anya arcát fe­dezte fel abban a leányban. Csodálatosak Isten uj­­jai, talán nem véletlen, hogy éppen ezt a leányt küldte hozzánk az Isten különös okokból. Szeretném, ha Hilá­­tíus testvér most már folytatná megkezdett munkáját, akinek pedig nem tetszik, ne nézzen feléjük. A meg­bocsátás Isten kezében van, mi, Isten jámbor szolgái ezt tolmácsolni fogjuk mindeneknek. Ha sokáig elmél­kedem a dolog fölött, egyre inkább tetszetősebbé válik az eszme s hogy meglássátok, mennyire nem va­gyok ellene a dolognak, megengedem, hogy amíg Hilárius testvér azt a leányanyát festi, a rend konyhá­ján ebédet szolgáljanak neki... A prior úr határtalan jószívűsége lefegyverzett min­denkit. Hálásan mondtam köszönetét, ígérvén, hogy minden erőmhöz mérten a legszebb képet fogom fes­teni. ★ Gyorsan készült a kép. Reggeli mise után jött el mindig az anya, már vártam őt gyermekével a kert egy padjánál, álmélkodva a reggeli napsütésben fel­olvasztott színek és szépségek ezer új csodájánál. Mindennap más és más csodáját fedeztem föl a ter­mészetnek. Olykor lelkesülten magyaráztam a messzi hegyek kékjét s az előtte összeolvadó zöldet, moso­

Next

/
Thumbnails
Contents