Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
nyelvén beszülgettünk s így a leányasszony nem értette meg, miről van szó, de valószínűleg megsejtette, mert zavartan emelkedett fel, hogy odébbálljon. Fölöslegesnek tartottam, hogy magyarázkodjam. Fejcsóválva távoztak a homokos úton, ám alig mélyültem el munkámba, amikor Fra Giuseppe gúnyos arca tűnt fői a bokrok között. Sietve jött, keze festékes volt még, hirtelen torpanással állott meg a kép előtt. — Hm, — csak annyit mondott. A képből még alig látszott valami, csupán a körvonalak s itt-ott néhány színfolt. — Ecco! — mondta hazája nyelvén Fra Giuseppe, de mikor nem válaszoltam, sebesen pörgette le mondanivalóját esze orsójáról. — Hallottam, hogy egészen újfajta Madonnát festesz tehát, almafák alatt, itt, a gyöpön, egy parasztlány a Madonnád s itt térdepelteted fiával együtt. Hilarius testvér, tudom, hogy az utóbbi időben nagyon éltértél attól, amit tanítottam neked, de, hogy ennyire szakíts minden józan törvénnyel, nem tételeztem volna fel rólad. Megcsúfolod az Istenanyát! Szelíden vártam meg sebes patakjának zúgását. Azután feleltem: — Jól tudod, mit mondtam neked a múltkor, Fra Giuseppe, amikor a te merevarcú Pálodat festetted. Akkor már féligmeddig bennem volt az elhatározás, hogy, ha festéni fogok valamit, azt egészen máskép alkotom, mint eddig ti tettétek. Nem szeretem a bágyadt ablakok fényét, a szürke arcokat s a merev testeket. Élet kell a képbe, szín legyen benne és dal.. Én ezt így gondolom helyesnek. Isten lelke itt van a levegőben, fákban, füvekben, napban, testvér... Fra Giuseppe összecsapta a kezét: — Még mindig pogány vagy és zabolátlan. Pogány őseid, akikkel magad dicsekedtél a múltkor is, ezek lázadnak fel benned újra s támadnak a Regulák ellen, mégha oly szelíden neveltek is téged. Ti mind ilyenek vagytok, magyarok; lázadók, szalmaláng-vitézek, lidérctűz után futók. Ki hallott már Madonnát kertben, füvön megfesteni. Eltévelyedtél s mondom neked, imádkozva keresd az Ür bocsánatát! Elhallgatott. Egyideig nézte a képét, majd a leányasszonyra függesztette szemét: — Hanem a nőszemély, akit kiválasztottál, valóban; szép! Bizonnyal járatos lehetsz az ilyenfajta példaképek kiválasztásában.
