Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

estére elkészítem vázlatát s másnap vékonyra gyalult linóm deszkálapon folytatom, hogy oltárképül állíthassam.

Ámde, mire az arc finomabb részletei következtek volna, már nem emlékeztem vissza pontosan. Valamennyire hasonlított ugyan, de a képen rajzolt arc vonásai olyanok voltak, mint a Fra Giuseppe képei: szögletesek, merevek, a vonások nem éltek semmiképen. Ilyen arc lehetett száz is, ezer is.

Újra kezdtem. Nem sikerült. Ismét rosszul rajzolt arc, kényszeredett vonások serege, mit sem ért. Nem ezt akartam az én Madonnámmal.

Letettem az ecsetet. A nehézségek úgy tornyosultak elém, mint gát előtt a hullámok.

Pedig most már mindenképen mea kell festenem az én Madonnámat! S úgy gondoltam, nem követek el főbenjáró bűnt, ha mégegyszer megnézem a leányasszonyt, vagy, ha magam elé ültetem kis időre s úgy másolom vonásait.

Gyorsak, határozottak voltak már ekkor cselekedeteim. Madonna képe annyira egybeolvadt előttem a leányanya arcával, hogy nem tudtam kettéválasztani a kettőt, lehetetlennek látszott eldöntenem azt, hogy a Madonnát akarom-e megfesteni, vagy a leányanya arcát, szenvedő gyermekével?

Leborultam zsámolyomra s az Úr segítségét kértem ebben a viharzásban, annyi gyötrelemmel járt már a dolog rám nézve. Töredelmesen kértem Jézusom bocsánatát is, hogy minden egyébről megfeledkezve, csak a kép hívogat egyedül, vonz és hajt, serkent és nyugtalanít. S úgy gondoltam, Istennek tetsző cselekedet lesz, ha a Madonnát, a legszentebb s legszenvedőbb Anyát emez üldözött anya képével teszem hasonlatossá, megfestem s áldozatként ajánlom föl majd. Az Úr megbocsátó, jóságos, biztató szava felelt s erőt adott a jövendőre is.

Délután gyorsan eltávoztam a falu irányába. Biztos cél vitt. Testvéreim, akiket már nem lepett meg nap ról-napra nyugtalanabb viselkedésem s megbocsátóan húnytak szemet néhány kisebb mulasztásom fölött, most csodálkozóan néztek utánam szemükkel, amint határozott lépésekkel igyekeztem ei-felé.

Az uccán nem találtam azt, akit kerestem. Gyors léptekkel haladtam a mezőn a dolgozókhoz s kutató szemekkel kerestem a leány-anyát. Ott ült ismét a fa alatt s gyermekét takargatta éppen, hogy az árnyék