Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Surányi Miklós: A zöld dragonyosok
gombokat a tábornok maga varrja fel a gallérokra! Ez ellenforradalom és fegyverkezés. — Zöldszínű dragonyosok? Darabokra kell vagdalni a gazembert — mondta egy tanácsos a mansi községházán. — Ki látta az egyenruhákat? — Én, — kiáltott egy gyulladtszemű, hebegő kertészlegény, aki Gilliers úr gyümölcsösébe napszámba járt. És ami a legmeglepőbb... — Nos?... — A ruhák meglepőén kicsinyek. — Le az árúlóval! — ordították mindenfelől. Kicsinyek, tehát minták. Zöldszinű dragonyos egyenruhák modelljei, Halál a vén hóhérra! Bailly apó, aki azelőtt cipész volt, most pedig a község polgármestere, alig tudta őket lecsendesíteni. — Én is hallottam a zöld egyenruháról. De én nem félék tőlük. Az öreg Boussy bolondsága az egész. A tábornok a két Gilliers-gyerek, a két Osmond-kislány és a maga unokája számára csináltatta ezeket a babaruhákat. Katonásdít akartak a kölykök játszani. Óriás felzúdulás követte a polgármester szavait. — Annál rosszabb rájuk nézve! Megmérgezik a gyermekek lelkét! Előkészítik a jövő hadseregét. Akasztófára valamennyiükkel! Késő estig tartott a tanácskozás és a tevékeny polgárok elhatározták, hogy ezekután még inkább résen lesznek és egy pillanatra sem hagyják megfigyelés nélkül az összeesküvőket. Az összeesküvők pedig minderről nem tudtak semmit. A gyerekek örültek a játék-uniformisoknak, az öregek olvasgattak, billiárdoztak és vadászgattak, s esténként Gilliers úr kertjében, a nagy fa alatt zenéltek, színházat játszottak és verseket szavaltak. Osmond úr néha kisétált az angol festővel a hegyek
