Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Surányi Miklós: A zöld dragonyosok

közé és nézte, ahogy az vázlatokat rajzol a vidékről.

A tevékeny polgárok ezt is észrevették. Egyikük felhorkant:

— Csak

a hülyék nem veszik észre, hogy ezek a fickók a vidék tervrajzát készítik el spanyol és savoyai ezredek számára. Kémek ők, gaz ellenségei a népnek, kedvem volna mind a kettőt lepuffantani.

— Tegnap

is összeesküvés volt Gillierséknél.

— Négy

kocsi hozta a vendégeket — fecsegett egy öreg parasztasszony, aki azelőtt Osmond úrnál szolgált.

Letorkolták.

— Négy

kocsi volt? Hát maga vak, vagy nem tud számolni? Tizenkilenc volt az, megolvastam. Tizenkilenc kocsi, tömve arisztokratákkal, akik most ott rejtőznek Boussy pincéjében. Isten engem úgy segéljen, a magam szemével láttam és megolvastam, tizenkilenc volt.

— Rettenetes!

Néhány nap múlva megérkezett Gilliers úr veje, Seneville kapitány, a szent Lajos rend lovagja, Algírból. A kapitánynak súlyos lősebe volt és mellhártyagyulladás gyötörte. A faluban szájról-szájra adták a hírt:

— Itt

van Artois gróf, a király testvére. Nyilvánvaló az összeesküvés.

A tévékeny polgárok Romansban gyűlést tartottak. A gyűlésen a cipészből lett polgármester elnökölt. Ott összevesztek, hogy vájjon ki szóljon először? Tizennyolc község nemzetőrségének parancsnoka mind magáénak követelte az elsőség jogát. A polgármester végre úgy döntött, hogy mind a tizennyolc egyszerre beszélhet. Ebben megnyugodtak. Megállapították, hogy Boussy úr a kutakat megmérgezte, rosszat beszél a parasztokról, esküt nem tett