Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: "Magunk revíziója"

messég teszi lelki emberré, szellemmé, akiben minden magasabb, lelkibb, átfogóbb, a közönséges felett messze kimagasló és indokaiban más értelmezést kap, mini a mindennapi élet embereiben. Ez egyedüliségük titka, de egyben annak lehetővé tevője is, hogy mindenkihez szóljanak s egységes értelmet és célt adjanak a zűrzavaros és vak küzdelemnek, amelyben anyag, test, egyéni érdekek, adott helyzetek, gyakorlati követelmények, szenvedések, bűnök, homályos sejtelmek és tisztázatlan gondolatok gomolyognak."

Makikai magyar gondjai mellett tehát Európa s az emberiség problémáit is lelke gyökeréig átérzi. A kor anyagelvű kinövéseitől a lelki kultúra teljes elsorvadását várja s ezért a kereszténység lelki forrásaihoz való visszatérést hirdeti. „A világszellem többé le nem tagadható karakterjegyei — írja — a terror, a tömeggé alacsonyítás és a gépiesség. Ezért akarják e kor irányító hatalmai az ember figyelmét elterelni a saját leikéről... ki kell mondanunk az agyonhallgatott igazságot: szégyene és gyalázata az emberiségnek, hogy a gazdasági válság és testiség az ő egyedüli gondjává lehetett. Sőt tovább kell mennünk és ki kell kiáltanunk, hogy az emberiség válsága nem gazdasági természetű, mert ez csak következménye és büntetése az emberi szellem leszállásának és ezért hiába is próbálják meg akármelyik rendszerrel ezt a válságot gazdasági utón orvosolni, mert az emberiség lelki beteg s ezért állapotán csak lelki utón lehet segíteni. És itt kell kifejezést adnunk az evangélium ősi igazságának, melyet korunk elfelejtett és nem tud többé, de amelyet addig kell kiáltanunk, amíg meghallja és fölriad reá a végzetes álomkórból, amelyben haldoklik. Ez az igazság az, hogy éppen azért, mert az emberiség krízise egyetemes, azt csak lelkileg és egyénileg lehet megoldani, mert egyetemesen rendezni egy kérdést mindig azt jelenti: lelkileg és egyénileg rendezni."

Makkai ez általános emberi szemszögből vizsgálja az ifjúsági kérdést is és az új nemzedék kialakuló szemléletében a múlt szellemi és morális kháoszából való tudatos kiemelkedni vágyást lát. Páratlan éles látással ismeri fel, hogy „a háború előtti nevelés három egymással összeilleszkedni nem tudó, tehát heterogénnek maradó törekvést foglalt magában. A nemzeti érzés meggyökereztetését; a természettudományos szel