Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: "Magunk revíziója"

gyarság első és legfontosabb feladata a múltról al­kotott felfogásának olyan revíziója, mely kizárja az életellenes előítéleteket s az önvédelemnek és az önállításnak, egységes formáját teremti meg." Ezért a többségi és kisebbségi magyarság életének radi­kális átalakítását sürgeti. Új nemzeti és társadalmi szellemet kell kifejleszteni, mely „az egység ércalap­ján épül" és pozitív tartalommal van kitöltve. A ma­gyar nép és vezetői között új viszonvnak kell kialakul­nia, mert a múlt ebben a vonatkozásban „halálos anakronizmus, mely kétségbeesetten komikus volna, ha nem lenne (egyúttal) a legszívetszorítóbban tragi­kus." Makkéi biztos tekintettel ismeri fel, hogy: „Tár­sadalmi egységünk megalkotásának egyetlen rettene­­tek akadálya az a nyilvános meggyőződésekben el­hallgatott, sőt elitéit, a titkosságban azonban annál nagyobb erővel robogó emberi törekvés, amely min­den módon külön létalapot akar keresni magának, ami őt mássá teszi és feljogosítja arra, hogy az „em­berinek" a határát önmagánál lezárja s úgy tekintsen a lennebb nyüzsgő tömegre, mint valami más masz­­szájú jelenségre, akit nem kell és nem is lehet egé­szen, esetleg félig sem, néha pedig egyáltalában nem emberszámba venni." — Makklai azonban mégsem el­lensége a társadalmi különbségeknek, hiszen sok­kal reálisabb szemmel nézi az életet, minthogy hin­ne ezek elpusztíthatóságában, sőt azokat szükséges­nek, is ítéli bizonyos fokig. „Nem az a baj tehát, hogy ezek a külömbségek léteznek. A baj ott van, ahol nem fedik és nem fejezik ki azt a szükségletet és ér­téket, amelyért létrejötték!." A magyarságnak meg kell valósítania „az értékek szervezett organizmusát", hogy „a lélekben és igazságban" kialakított impériu­mánál fogva első tudjon lenni az itt élő népek ver­senyében. Nagyon emelkedett és nagyon időszerű az a né­zőpont, ahogyan és ahonnan Makkai az intellegencia és a nép kölcsönös viszonyát vizsgálja. Alapelvként szögezi le, hogy: „Mindazokból az előnyö ki­ből, melyek az úri ember birtokában vannak, a néppel szemben csak köte­lességek származnak. És mindaz, amit az úri ember a népért tehet és tesz, semmiképpen sem több, mint a tőle függetlenül adott értéknek hozzá­­segítése a minél teljesebb kibontakozáshoz." Sorra veszi a nép ellen emelt három vádat, hogy a nép

Next

/
Thumbnails
Contents