Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: "Magunk revíziója"

erőtelen erkölcsi szentimenializmust táplál, melyek odavezetnek, hogy a nemzeti érzés is, az erkölcsi érzés is frázisokká lesznek, melyek nyilvános alkalmakkor színesen és hangosan puffognak, de az élet harcában, a tettekben és a tényleges magatartásban csak takarói lesznek az egyéni érdeknek és a bűnnek, vagy jobb esetben is nem adnak pozitív erőt az érdek és a bűn kísértései ellen." Ez a nevelési reform pedig annál szükségesebb és annál elodázhatatlanabb, mert: „A magyar nemzetnek végzetes hibája az, hogy vezetését nem volt képes a szellemi arisztokrácia, legtehetségesebb, a legegyetemesebb látású és lelkületű, a legműveltebb és legkiválóbb szellemű fiainak kezébe tenni le, hogy sohasem állt igazán lelki vezérlet alatt, hogy irányításához és kormányzásához ép úgy, mint neveléséhez hozzátapadt a korlátoltság, a szűkkeblűség, elfogultság, pártoskodás, szellemi törpeség és tehetetlenség átka. Pedig senkinek sincs joga egy nemzeten ■uralkodni, csak a szellembeli és jellembeli kiválóságnak. Minden egyébnek eszköznek kiéli lennie a szellem kezében. A magyar ifjúságnak azért kell küzdenie, hogy ahol magyarság él, ott <a magyar széliem legerősebb és legkiválóbb hordozói legyenek az irányítók. A magyarságot egyedül a világnivóra emelkedő műveltség mentheti meg. A kultúrában van egyedül fölfelé vivő útja. Ésszel és szívvel biztosíthat egyedül életet magának. S ha ez így van, akikor a magyar ifjúságnak hadat kell üzennie minden törpéségnek, minden szűkkeblű kicsinyesbégnek, elmaradottságnak, szellemi tunyaságnak, elfogultságnak, pártosságnak és rosszakaratú butaságnak,. A maavar szellem legnemesebb és legkiválóbb tulajdonságainak érvényesülését kell kivívnia minden 1 éren. Szegény és kicsi nemzet kisszerű, vagy középszerű szellemiség mellett nem élhet me g."

Máthé Elek írta nemrégiben a Magyar Szemlében Ravasz László „Alfa és Omega" címen megjelent gyűjfeményes munkájáról, hogy bármilyen tárgyhoz vagy problémához is nyúl az illusztris szerző, mégis „egyetlen téma világgá szétfutó szálai fűződnek mindent egybefoglaló rendszerré" hatalmas könyvében. — Ez a megállapítás Makkai Sándor tanúlmányköteteire is joggal vonatkozik. Bármit is ír, vagy bármilyen témát is tárgyal Makkai, következetesen egy nagy és min