Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: "Magunk revíziója"

azonos érlelőmmel tör magánat útat a magyar jövendőbe. És ez most már valóban és véglegesen a lét és nem-lét kérdésévé vált reánk nézve. Ha Széchenyi sötét próféciái még egyszer kénytelenek lesznek megvalósulni, akkor nincs többé magyar jövendő. Ennék csak egyetlen ellenszerve lehet ha az ő ragyogó próféciáit valósítja meg a fiatal magyarság."

Makkai Sándor érdekes, bátor és kritikus jelenszemléletének még 1927-ben vázlatát adta a vádlott Ady költészetéről írt s híressé vált „Magyar fa sorsa" című munkájában. „Ond vezér unokája" című fejezetben — melyben Ady magyarságát és vates voltát tárgyalja — nemes emelkedettséggel tesz hitet egy új magyar jövő mellett: „És azt hiszem — írja —, hogy a régi magyarság csakugyan meghalt és kihullott az Idő rostájából. Én azt hiszem, hogy ki is kellett hullania. Én azt hiszem, hogy abból a rostából csak az örök magyarság nem hullhat ki, azaz ami a magyarságban is örök érték. Ady próféciáit hallva, ma már a beteljesedett próféciáikat halljuk a régi magyarságra nézve. És szerintem annyira egyet kell értenünk ebben vele, hogy nem is szabad megenaednünk, hogy az, ami felett Ítéletet mondott az idő, halottan is életet szimuláljon és tovább kisértsen közöttünk. A régi bűnöknek holtan kell maradniok. Sókkal jobb és igazabb úgy fogadni a katasztrófát, mint életellenes bűneink megérdemelt büntetését, mint ezt csak esetleges szerencsétlenségnek tartva, jnegmaradni a régi bűnökben. Mert ebben az esetben tovább is áll a végzet. Ebben az esetben a sors poharának csak egy része telt be és következik a szörnyűbb folytatás. A magyar ifjúságnak nem szabad elbízakodnia abban, hogy Adynak nem volt igaza, hanem le kell vonni az Ady szomorú sorshirdetésének élő tanúlságát: a magyarságnak mássá, újjá kell lennie." — Hogy lehet „más és új" magyarságot adni? Makkai erre is megadja a feleletet: „Református keresztyén öntudatom és álláspontom szerint — írja — olyan ifjúságot kell nevelni, amely az élet egész vonalán öntudatosan vállalja nemzeti és egyéni küldetésének súlyos, szent misszióját. Nemesek lelkesedő, a jóért rajongó, idealizmusában fenkölt ifjúságot akarok, hanem öntudatosan nemes ifjúságot. A történelem és irodalom egyoldalúan „fehér" kezelése, minthogy a valósággaí nem egyezik, két nagy veszélyt rejt magában: délibábos, irreális nemzeti érzést növel s az életharcban.