Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Z.: A magyar szinészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón

Színpártoló Egyesület, az a szerv, amelynek elsőrendű feladata a magyar társadalom megszervezése a színház támogatására, az anyagi eszközök előteremtése által a magyar színjátszás folytonosságának biztosítása.

Faragó idegrendszerét s anyagi erőforrásait azonban véglegesen felőrölték a viszontagságok. Az engedélyt Iván Sándor kapja meg s ő veszi át 1926 november 4-én Faragó Ödön örökét. Csakhogy a helyzet még nehezebbre fordul, az eddig nyolc hónapos kassai idényt négy hónapra rövidítik, az év többi részét vidéki vándorlásokkal kell a társulatnak eltölteni.

1928 augusztusában tragikus fordulat következik be A kassa-pozsonyi kerületet megosztják. Az újonnan szervezett nyugati kerület igazgatója Földes Dezső lesz, a keleti kerület élén Iván Sándor marad. A gazdasági válság előszele amúgy is végzetesen meggyöngítette a városlakó magyarságot, Kassa és Pozsony megosztása pedig lehetetlenné teszi akár egyetlen nagy társulat fentartását is, ennek pedig szükségszerű következménye a színvonal rohamos csökkenése. Még egyéb kormányzati intézkedés is bénítóan hatott: megszorították az egyes társulatoknál működhető külföldi művészek számát, holott Szlovenszkón intézményes magyar színészképzés nincs és így az utánpótlás hiányzik.

A magyar színészet érdekében kell őszintéknek lennünk. Földes Dezső merkantil elvének: olcsó helyárakkal, jó, de olcsó erőkkel, jó darabokkal jó színházat adni, csak úgy volna jogosultsága, ha az olcsó erők fogalma nem jelentene szociális nyomorúságot s ha az olcsó és kisszámú erőkkel valóban jó színházat lehetne játszani. Ma azonban már az a helyzet, hogy egy-egy begyakorolt műkedvelői együttesünk, például a pozsonyi Toldy-körre, vagy az eperjesiekre gondolunk, különb előadásokat mutatnak be, mint a hívatásos társulatok. A műkedvelői előadásokat fontosaknak és kultúrát mentő jelentőségűeknek tartjuk a szórvány-magyarság városaiban, a magyarság kultúrális központjaiban azonban csupán intézményesen, tehát hívatásos színészet útján lehet a színi kultúrát fentartani.

A Földes-féle elv tehát deklasszálást jelent. Ezzel