Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Z.: A magyar szinészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón

szemben hangsúlyoznunk kell a színház színvonalának emelését. Elsősorban minden politikai és társadalmi erőnkkel oda kell hatni, hogy Kassát és Pozsonyt egy kerületben egyesítsék. Pontosan meg kell állapítani a kiadós kassai és pozsonyi idény beosztását. A kisebb helyekre kisebb személyzettel kell bevonulni és előre biztosítani kell társadalmi akció útján az anyagi bázist.

Nunc venio ad fortissimum... Egészen különleges helyzete van a ruszinszkói színészetnek. Ott nvolc esztendő alatt Horváth Kálmán, Polgár Károly és Juhász Árpád váltották egymást s minden szezon azzal végződött, hogy a színészek nem tudtak elutazni anélkül, hogy a közönségnek ne kellett volna pénzbeli adományokkal segíteni őket. A sok baj és gond végül is magát a kormányzatot bírta cselekedetre s az országos hivatal felszólítására 1933 augusztusában színházi szövetkezet alakult Ungvárott. Az engedélyt a szövetkezet kapta meg s a szövetkezet szerződteti a művészeti igazgatót. (Előbb Faragót, az ő lemondása után Sereghy Andort hívta meg.) Most még korai volna ítéletet mondani erről a rendszerről, annyi azonban igaz, hogy a legmegnyugtatóbb megoldást jelenti s a kultúrális önkormányzatnak egy bizonyos fajtája.

A kormányzat részéről méltányos elbánást várunk a magyar színi kultúrával szemben: az egységes szlovenszkói színi kerület létesítését, az engedélynek a Színpártoló Egyesület részére való kiadását, a megfelelő anyagi segélyezést, végül a magyar színjátszás fejlődését korlátozó intézkedések megváltoztatását, játszási engedélyek kiadását s a színészképzés lehetővé tételét.

A kisebbségi magyar társadalomtól munkát várunk a színi kultúra érdekében s azt az anyagi erőfeszítést, amit meggyengült teherbírása még elvisel.

Az igazgató pedig társaival egyetemben legyen újból a nemzet napszámosa. Gondoljon arra, hogy missziója van s ha igaz is az elv: primum vivere dein philosophari, úgy éljen, hoay a magyar kultúra felvirágoztatását tartsa életcéljainak. Műsorának összeállításaiban gondoljon arra, hogy hivatása nem csupán „kasszadarabok" halmozásában áll, hanem a mi különleges viszonyaink közepette külön művészi és