Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Az ifjúság hangja - Pongrácz Kálmán: Új magyarság

téphetetlen lelki és szellemi egységét. Ha ez az irány és szellem ma még egyesek érdekét, érzékenységét vagy meggyőződését sérti is — e körülmény nem szolgálhat ellene bizonyítékul. A világ sem áll meg, az emberek nem örökéletűek, a rendszerek mulandók. Igaza van tehát a nagy Maceaulaynak: „Ne nézzük azt, hogy nagyjaink más időben és más körülmények között mit tettek. Sokkal inkább azt vizsgáljuk, hogy a jelen viszonyai között, ha helyünkben lennének vájjon mikép cselekednének?"

Aki ismeri a magyar jelen nagy megpróbáltatásait, aki ismeri a magyar reform-szellem tradícióit, az immár tisztában is van a felvetett kérdésre adandó felelettel. Nagy emberek, vagy nagy és puritán korszellem kialakítása nélkül a magyarság elbotlik a történelem mai sodrában. Új és tisztult ideálok, kellenek, melyeknek árán a magyarság saját halhatatlanságát egy tettrekész és bátor nemzedék erős akaratában ismét meg tudja majd találni.

Debrecen, 1934. március.

PONGRÁCZ KÁLMÁN