Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül

A vízióknak inkább teologikus értelme van, de azon a síkon, a lényeges dolgok dimenziójának valamelyikén, ahol az emberi létnek általános érvényű igazságai szoktak találkozni — ott találkozik Sigrid Undset evvel a látomással, az ő jelentősége a „fehérruhások" jelentőségével. Sigrid Undset nőíró. Mégis sokszor hat úgy, mintha nemeken felül való művész volna s az égi világból hozna őszinte követséget erre a földre, amely tele van őszintetlenséggel és téveszmékkel. ő nem spekuláns; egy kozmikus ösztön ragadja fel a magasba. Tehetséges, sőt egészen magasrendű szellemekről is lehet úgy vitatkozni, hogy az ember közben egy már szinte automatikusan működő rutin-mértékkel mér s a mű megítélésénél mintegy világnézeti felületek és intellektuális ízek a döntők. Ha Romain Rollandra utalok, vagy Shaw-ra, az iiyenfajtájúak közül, bizonyára megérti mindenki, mire gondolok. Ezeknél legalább is az az intellektualítás, mely alkotásaikból kigőzölög, függvénye szokott lenni a korszellemet kialakító intellektualításnak, mely mindegyikünk közös vagyona, vagy csömöre. A Sigrid Undseteknél nem tűnik fel, nem elsősorban szembeszökő a kornak intellektuális-irodalmi színezete. Azt az irodalmi tájékozóképességet, kifinomodottságot és intellektuális rutint gondolom, a kor levegőjében kóválygó irodalmi tudásnak s a modern ízléskövetelményeknek azt az ügyes és művészkedő aránybahozását, amelyek nélkül a különben nagy tehetségű írók mozdulni sem tudnak vagy akarnak. (André Gide a franciák, Wassermann, Thomas

Mann a németek, Galsworthy,

sőt

Wells is az angolok közül.)

A végletekig kifejlett és idegekben kiegyensúlyozott „irodalmi tudás" mely a fentieknél valahogyan épen azt a láthatatlan árnyalatot pótolja, amennyivel kevesebbek „kozmikus zseniknél", — ez a wassermanni (hogy a legjellemzőbbet említsem közülük) szintézise korunk írói tudatosságának s a kifejlődött irányok rutin-módszereinek — Sigrid Undsetnél lehet, hogy megvan, sőt bizonyos is, hiszen velünk egy korban él, de körülbelül úgy, ahogyan a napi atmoszférának a nedvessége rajta van az őskőzeten is... A Sigrid Undsettel való foglalkozás azért okoz bizonyos normálison felüli állapotot, mert normálison felüli jelenség ő is; aki olvassa elámul és meghatódik, mert megérzi, hogy őstalajon jár, hogy művészetét ugyanaz a kozmikus teljes és megrendítő erő alakította ki, amely időszakonkint jelentkezik csupán, de amely valahogyan sohasem hagy cserben minket,