Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül

s amely a hosszú kihagyások után is, miközben kisebb-nagyobb, de nem az elsődleges erők szülik é& jelentik a művészetet — egyszerre csak újra itt van.

Az Undset-féle szellemi hegycsúcsokról a világnak, az életnek, pszichológiának, művészetnek sokszor egészen más összefüggéseit lehet már átlátni, mint itt lent, a hullámzó irányok, az „intellektuell-meglátás", a változó s tovatűnő „életszemléletek" s rutin-módszerek világában. Az oroszok óta, akik ennek az időszakonkint jelentkező kozmikus erőnek oly magasrendű megnyilvánulásai voltak a prózaírásban, alig ismerünk írót, aki azt tudta volna nyújtani és adni, mint amit most újra ad és nyújt Sigrid Undset. Nevét a szélesebb nagytömegek tulajdonképen az 1929-es Nobel-díjjal kapcsolatban ismerték meg. E kitüntetést szinte mellékesnek tartja az, aki a „Kristin Lavransdatter" vagy az „Olav Audunssohn"-ból csak néhány fejezetet is olvasott. Olyankor benne vagyunk, ott vagyunk, annak közeiét érezzük, aki nyugodt törvényszerűségek szerint méri és osztja a melódiákat, a ritmust; teremt és átvált világképeket és új jelentőségben érzékelteti az olvasóval az életet. Kritikaiformulák helyett bizonyára azért éreztem, illetőleg láttam a lelkem mélyén azt a képet, ahogyan Undset a „lényeges dolgok" jegyével és rendjében, a fehérruhások közt száll fel Szent Hildegárd misztikus tornyában a végtelen felé...

A mi életünk s a végtelenségnek koordinált síkján épül fel Sigrid Undset művészete is. Épúgy, mint az igazi nagy zseniké mind.

UNDSET ÉLETE. A „KRISTIN" ELŐTTI KORSZAK

Az írónő atyja norvég, anyja dán; Sigrid 1882-ben született. Édesapjától, aki régészeti múzeum igazgatója volt, a norvég sagá-k, a föld, a múlt és a történelem szeleteiét, a gondolatok tiszta komolyságát és. mintegy klasszikus súlyosságát örökölte; édesanyjától sokkal inkább a századvég nyugtalan és erősen kritikus szellemét, amely később nagyvilági bolyongásaira ösztökélte a fiatal írónőt és az embernek a világban s a társadalomban való helyzetének tisztázására irányították figyelmét. (Brandes kénsavas kriticizmusának kora volt ez és Ibsen dicsősége robbantgatta a polgári megelégedettség falait.) Undset mint gépírókisasszony és hivatalnoknő, egy „szabad